Sziasztok!!! Itt a 3. rész és 4. ilyen, hogy egyszerre 2 részt hozok, nem nagyon lesz.. olvassátok el és kérlek írjatok komikat!!

4.FEJEZET

Az első randi varázsa

Órákba tellet mire kiválasztottuk a megfelelő ruhát.végülis egy piros elöl kivágott fekete flitteres övvel díszített rucit választottunk ki. A hajamat feltűztük és az első tincseket behullámosítottuk. A sminket nem vittem túlzásba szempillaspirál és egy kis szemceruza. Pont végeztünk, amikor is csöngetett valaki. Kinyitottam az ajtót. Lewis állt ott agy fehér ingben, fekete nadrágban és zakóban..

-Örjítően jól nézel ki..Indulhatunk?

-Köszi..Te is jól nézel ki mehetünk.

Lent egy fekete Mercedes állt a szálloda előtt. Az út 20 percig tartott… Egy nagyon szép, kellemes kis étterembe érkeztünk meg.

-Foglaltak asztalt?-kérdezte a recepciós.

-Igen. Mr. Hamilton néven.

-Rendben.                              

Odavezettek az asztalhoz, ami nagyon szépen meg volt terítve. A hangszórókból kellemes, lágy zene szólt. Kicsit jobban körülnéztem. A  fal vörös és vanília csíkos volt a szegély pedig arany..Megrendeltük az ennivalót és elkezdtünk beszélgetni.

-Egyébként én már láttalak talán 2007-ben, Melbourneben, az egyik rendezvényen…Egy farmerszoknyában, és egy fekete topban voltál..Nekem legalábbis így rémlik.

-Te emlékszel erre?

-Miért ne emlékeznék? Már akkor is ennyire gyönyörű voltál.

-Köszönöm a bókot-teljesen elpirultam…

-Egyébként sikerült megszerezni a diplomát?

-Igen, sikerült. Szerencsére.

-És, hogy telnek a mindennapjaid..

-Nagyon jól.. Élvezem az életet, építem a modell karrieremet és az éneklés is jól halad.. Mindezt a menedzseremnek köszönhetem. És neked, hogy telnek a napjaid? Gondolom nagyon szoros napi beosztásod van, és kevés időd marad magadra.

-Hát igazából élem a pilóták nyüzsgő életét… Az lehet, hogy kevés idő marad magamra és a családomra, de én ezt az életet választottam. Mindig is sikeres akartam lenni, azt akartam, hogy megismerjenek, állandóan úgy érzem bizonyítanom kell, és ez időnként óriás teherként nehezedik a vállamra. De ott van nekem a családom, lehet, hogy kevés időt tudok velük tölteni, de ha igazán letört és szomorú vagyok akkor is elég pár percet velük lennem, ők az én erőművem, ha egy kis feltöltődésre vágyom elég ha hazamegyek.. Nekem ők a legfontosabbak. És te neked vannak tesóid?

-Igen.  Három. Van egy öcsém ,egy bátyám és egy nővérem. Nagyon sok időt töltünk együtt, a nővéremnek van egy barátja Sad, már 3 éve vannak lassan együtt, a házasságot tervezgetik. Ő egyébként rendezvényszervező. Öcsém David ő focizik, azért nem tudott eljönni, mert most került be az Arsenal ifi csapatába. Őrülten szereti a focit, neki az mindennél fontosabb, már az első szava is foci volt, 4 éves kora óta űzi a sportot. A bátyám Sebastian ő riporter a BBC-nél. Felnézek rá mert nagyon sokat tett azért, hogy eljusson idáig. Van mennyasszonya  már 2 éve. Nagyon boldogok együtt.

- Az jó…Én is nagyon szeretem az öcsémet…Mindig mosolyog soha nem adja fel, még ha  tudja is, hogy az előtte álló feladat meghaladja képességeit, ő akkor is megpróbálja, óriási csodálattal figyelem őt mindig, nagyon jó testvér és ő az én első számú rajongóm, én pedig az övé. Már alig várom a vasárnapot, mert ő is itt lesz és apa is.

Megérkezett közben a vacsora. Nagyon finom volt és nagyon sokat beszélgettünk közben egyre jobban azt éreztem megtaláltam az igazit, nem tudom jelen pillanatban ő mit gondol rólam, remélem ő is így érez. Végeztünk a vacsival, és elkísért a szállodáig.

-Szia. Most mennem kell.

Szia- köszöntem neki egy kicsit letörten, de akkor hirtelen megfordult és azt mondta, hogy elfelejtett valamit, a szemembe nézett én meg az övébe és azt mondta, hogy szeretlek, és megcsókolt.

3. FEJEZET

„Nem akarom elhinni. Tényleg??????”

-Komolyan????Látod én megmondtam, hogy visszagondolva nem is lesz olyan rossz az, hogy a karriered   egy darabig abbahagytad, mert most egy másik fronton tudod el kezdeni egymásra rakni a téglákat, hogy a fellegvár ne csak álom, hanem valóság legyen.

-Tudom Tiff…de…..nem tudom…ez olyan furcsa…

-Jajj, Sammy! Ne félj a szerelemtől, nem harap!- gúnyosan nevetett fel.

Ekkor apa szakította meg a beszélgetésünket, amikor is az ajtón kopogtatott. Belépett, és így szólt:

-Lányok! Ma együtt megyünk vacsizni. Legyetek készen 7-re!

-Oké. Tom bácsi..

Fél 7-kor már a Hallban vártunk a többiekre Tiffel, amikor megláttam Őt, megint elkapott az a furcsa érzés. Apa öltönyét kezdtem ráncigálni:

-Apa!! Nem mondtad, hogy ők is jönnek!!

-Sziasztok! Nagyon jól néztek ki ma…különösen te Sammy…

Elpirult arccal próbáltam kinyögni egy ép-kézláb mondatot.

-Köööszii….Teee isss….Jól nééézel kiii….

Nagyon jól telt az este sokat beszélgettem Lewissal, jobban megismerhettem, sokat bókolt is nekem, és őrjítően cuki volt, és ami a legfontosabb még jobban vonzódni kezdtem hozzá.

Másnap korán keltünk a szabadedzések miatt. A Pitben már ott volt a mindig mosolygós Lewis is, aki Buttonnel bújta az adatokat..

-Sziasztok srácok!!-köszöntem nekik.

-Szia Sammy…Nagyon csini vagy..-mondta Lewis…megint elpirultam.

-Ó, köszönöm a bókot…Jaj, egyébként be sem mutatkoztam..Szia Samantha Wolger, de csak szólíts Sammynek.

-Szia Sammy, Jenson Button.

-Na sok sikert nektek.

-Sziasztok most megyek.

-Hé Sammy várj!! Beszélhetek veled?

-Igen.

-Jó, de ha lehet négyszemközt.

-Ok.

-Szia Jenson. Mindjárt jövök.

Elsétáltunk a McLaren büféjéig, és leültünk az egyik asztalhoz.

-Kérnek valamit?

-Igen én egy erős kávét kérek a szokásosat..Sammy te kérsz valamit?Meghívlak.

-Köszönöm egy kávét kérek én is. Lewis miről is akartál beszélni?-néztem rá kérdően.

-Nme lenne kedved eljönni velem vacsorázni??

-Szóval te randira hívsz?

-Igen..Na mit szólsz hozzá?

-Elmehetünk.

-Lewis gyere-kiáltotta a versenymérnöke.

-Rendben máris!! Sammy akkor 8-ra ott leszek érted…Szia már várom az estét.

-Szia!!

A folyosón a feldúlt barátnőmmel találtam magam szemben.

-Tiff!! Mi a baj.???

-Téged kereslek már fél órája..Miért nem szóltál??

-Jaj, el sem hiszed mi történt..Lewis elhívott randizni Este 8-kor indulunk.

.Kérlek segíííts- néztem rá boci szemekkel..az nála mindig bevállik..

-Jó, segítek

2. FEJEZET

„Amikor megláttam, a torkomban dobogott a szívem, levegőt is alig kaptam, a pillangók pedig elkezdtek szálldogálni a gyomromban.”

Amikor ezt elmondtam Tiffnek nagyon pipa volt, hogy ő nem tud eljönni, egy kicsit még húztam, majd elmondtam neki, hogy egy valakit vihetek magammal. És, hogy én őt választom. Apa is velünk jön. Nagyon örült neki, rémisztően oda van a sportért, és Fernandoért, és az álma is beteljesülhet. Így hát megértem. Én is szeretem az F-1-et, de azért ennyire nem vagyok a megszállottja.

-Holnap indulunk, már alig várom.

-Én is Sammy.

-Most végre élhetem az álmomat.

-Igen remélem összejön az interjú.

- Figyi nincs az az Isten, hogy ne jöjjön össze.

   Most szerintem le kellene feküdni holnap hosszú nap vár ránk, és már 7-kor indul a repülő.

-Igazad van Tiff.. Jó éjszakát..

-Neked is Sammy!

Hajnali 5-kor  a telom csörgésére ébredtem. Kipattantam az ágyból…hú ilyen gyorsan még nem sikerült elkészülnöm soha. Már 6-kor ott álltam az ajtóban teljesen felfegyverkezve. Negyed 7-re apa már itt is volt értünk és indultunk a repülőtérre.

-Na csajok, izgultok?

-Apa ez vicces kérdés, rémisztően izgatottak vagyunk.

Megérkeztünk. El sem hiszem, hogy itt vagyok, bár az idő nem volt túl barátságos, amikor megjöttünk, agyon is áztunk így, úgy döntöttünk a legegyszerűbb az lenne ha bemennénk a McLaren Motorhomejébe. Csurom vizesen érkeztünk az óriási, győnyörű, lélegzetelállító épület bejáratához.

-Sziasztok skacok, ő itt lányom Samantha, itt pedig a barátnője Tiffany.

-Sziasztok szólítsatok csak Sammynek.

-Engem meg Tiffnek.

Ekkor hirtelen valami olyat éreztem, amit még soha, úgy éreztem megtaláltam életem párját, aki éppen felénk közeledett.

-Szia Tom.

-Szia Lewis- köszönt neki apa.

-Sziasztok lányok. Had mutatkozzam be Lewis Hamilton vagyok.

-Szia Samantha Wogler, de csak szólíts Sammynek.

-Szia Tiffany Taylor, örülök, hogy találkozhatunk, készíthetnék majd veled egy interjút?

-Igen Készíthetsz.

Nem is ő lenne, ha nem ez lett volna az első kérdése..

-Hát veletek mi történt?-nézett ránk furán Lewis.

-Kicsit eláztunk..

-Azt látom.. Nem fogtok így megfázni? Nyugodtan öltözzetek át elkísérlek titeket a pihenőig.

-Ok. Köszönjük szépen.

Gyorsan átöltöztünk és beszélnem kellett Tiffel.

-Tiff!

-Igen. Valami gond van?

-Nem..csak..

-Csak????

-Tudod…olyat éreztem, amit eddig még soha…Amikor megláttam…úgy éreztem megtaláltam a másik felemet.

1. FEJEZET

A nagy lehetőség

Kedves Naplóm!

Most először írok nem is tudom, hogy hol kezdjem….A nevem Samantha  Wolger. A barátaimnak csak Sammy. Van 3 testvérem egy bátyám, egy nővérem és egy öcsém. 24 éves vagyok most fejeztem be a tanulmányaimat az Oxfordon és a modell pályafutásom is szépen halad. Imádom a száguldást, a focit, hiszek az igaz barátságban, az első pillantásra szerelemben. Bár még igazából sosem voltam szerelmes….. nagyon várom azt a pillanatot, amikor meglátom Őt, hogy a puzzlemet tovább tudjam kirakni, és egy következő szintre tudjak lépni az életemben. Volt már több pasim, de igazán szerelmes eddig nem voltam, csak egyszer, de annak is rémálom lett a vége, az egyik barátnőmmel csalt meg… Na mára ennyit.

Már elég későre járt így abbahagytam az írást, és gyorsan elmentem lezuhanyozni, hogy álomra hajthassam a fejem. Épp nagyon szépet álmodtam, nem akartam kikelni az ágyból, de muszáj volt, mert ma egy fotózáson veszek részt. Gyorsan kikeltem az ágyból megmosakodtam, rendbetettem magam, és lementem reggelizni.

      - Jó reggelt Tiffany!

      - Jó reggelt Sammy!

Tiffany a legjobb barátnőm még az általánosban ismerkedtünk meg, azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Tiff 25 éves újságíró az egyik sportlapnál. Imádja a Forma-1-et, ás a focit, és úgy igazából az összes sportot. A kedvenc pilótája Fernando Alonso és az az álma, hogy egyszer egy interjút tudjon vele készíteni.

-         Sammy!

-         Igen Tiff?

-         Ma nem alszom itthon, mert Dannel elmegyünk egyet bulizni..

-         Rendben… Ma lesz a fotózás, már nagyon izgulok.

-         Nyugi minden rendben lesz. Szorítok érted.

-         Jajj, köszi..

-         Na most mennem kell.

-         Rendben. Szia!!

-         Szia Sammy!!

Már délután 2 van és 5kor kezdődik a fotózás, így el kell indulnom. Jaj, rémisztően izgulok. Amúgy sem vagyok az a mindig a középpontban akarok lenni ember, és mindig is problémát jelentett számomra, hogy kiálljak egy nagy tömeg elé. De sajnos a modellkedés ezzel jár. A másik nagy szenvedélyem az éneklés. Zeneiskolába jártam 5 éves koromtól. Megtanultam zongorázni és gitározni is. Sajnos most a modellkedés fontosabb, így a zene egy kicsit háttérbe szorult. Na megérkeztem a fotózásra, épp pont időben. Nagyon kedvesen köszöntettek és segítettek is mindenben. Azt mondták jól sikerültek a fotók…Nem is tudom, hogy miért izgultam ennyire. Van egy menedzserem Nikky Taylor. Ő segít nekem, hogy egy napon befutott modell és énekesnő lehessek. Hazaértem gyorsan csinálok vacsit és áthívom nővérkémet Lucyt. Amúgyis már rég beszélgettünk. Nem tudom, hogy mit főzzek…talán  jó lesz csirkemell egy kis salálátával. A desszert meg lehetne egy gyümisali. Ezeket hamar el tudom készíteni.

Pont végeztem mire megjött. Sokat beszélgettünk Sadről, akivel  már 3 éve alkotnak egy párt és már az eljegyzést tervezgetik. Elmesélte, hogy milyen jó a munkája rendezvényszervező, és beszélt a terveiről…Jó volt vele végre egyet traccsolni. Legalább 3 hete nem láttam. Úgy terveztem, hogy a hétvégén meglátogatom a szüleimet. Anya ruhatervező, és pszichológus, apa pedig a Vodafone fejese . Hétvége van éppen anyuékhoz utazok. A szülői házat eléggé fura hangulattal hagytam el. Egyrészt nagyon örültem mert egy egész idényt tölthetek el a Forma-1 világában, de másrészt a karrierem építésével is fel kell hagynom egy egész évre.

Sziasztok!

Ez a történet egy lányról szól, aki a legfontosabbat keresi az életében, azt a valakit, aki megváltoztatja az életét, akiben meglátja a nagy Ő-t. Nem is sejti, hogy élete első Forma-1-es hétvégéjén fut össze azzal, akire mindig is várt.

¸¸Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."

Márai Sándor: Ég és föld (részlet)