Kifürkészhetetlen út- 9. rész

Sziasztok itt van az új rész! Olvassátok el és írjatok komikat! Jó lenne ha összejönne 3-4 komi!!
 
A Száguldás az élet rögös aszfaltcsíkján, következő része elérhető a http://szaguldasazelet.blogspot.com/  címen.


Én a boxból figyeltem végig az első szabadedzést, és utána elmentem a büfébe reggelizni. A telefonom csörgött, Raque volt az.

-         Szia, hogy sikerült tegnap?

-         Életem legszebb napja volt. Rémisztően romantikus, érzelemdús, csodálatos estét töltöttünk együtt. Figyi átmegyek hozzátok, mert le fog merülni a mobilom.

-         Ok, várlak, mindent mesélj el majd.

-         Ok.

Elindultam a Ferrari boxja felé. Raque rögtön letámadott.

-         Szia!

-          Szia!

-         Na, mesélj!

-         Először is elmentünk egy kellemes étterembe megvacsoráztunk, elsétáltunk a tengerpartra, ott egy kis sátor volt, ott töltöttük az éjszakát, aludni persze egy percet sem sikerült, reggel megnéztük, ahogy felkel a nap, és….- nyújtottam felé a kezemet, amit eddig takargattam. - és megkérte a kezemet.

-         Óh, Sammy, ez gyönyörű, csodálatos, hú, nem is gondoltam volna Lewisról, hogy ilyen romantikus. Nando gyere!

-         Igen lányok, mi a helyzet, szia Sammy!

-         Szia!

-         Óh, milyen gyönyörű gyűrű, csak nem?

-         Csak de- mosolyogtam rá.

-         Gratulálok.

Nando átölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

-         Lewisnak nagyon jó ízlése van.

-         Jaj, köszi Nando

-         Na, csajok nekem most mennem kell, összefuthatnánk majd négyesben.

-         Ok, majd még beszélünk.

Elindultam vissza a McLaren boxjába. Végignéztem a 2. szabadot, majd másnap a harmadik szabadedzést is. Hamarosan kezdődik az időmérő.

-         Drukkolok Lewis!

-         Köszi.

-         Szeretlek, kicsim.

-         Én is bajnokom, egyetlenem.

Átöleltük egymást majd ujjaimat keresztbe tettem, és az időmérőt bámultam. Megnyerte a Q1-et, a Q2-ben a második lett, utolsó körök, utolsó másodpercek. Lewis egy nagyon-nagyon gyors körön van kint. És…………...………….Megnyerte!!!!!! A boxban mindenki tapsolt és őrjöngött. Este beszélgettünk a gyerekekről, a családról. Azt mondta, hogy örülne egy kisgyermeknek. Én is nagyon örülnék, bevallom. Este nagyon szörnyű dolgot álmodtam, Lewis balesetet szenvedett, az eső hirtelen leszakadt, és ő ott ült a roncsban. Nem mozdult. A korházban azt mondták, hogy nem tudnak rajta már segíteni, meghalt. Szörnyű volt, olyan furcsa érzésem van, remélem nem fog semmi baj történni, ez csak egy álom volt nyugi Sammy. Nyugodj meg, csak egy rossz álom. A versenyt Lewis megnyerte, és nagyon jól teltek a következő hónapok. Lewis sorra nyerte a futamokat, sok időt töltöttünk együtt, élveztük az életet. Most it vagyunk a Brazil nagydíj reggelén, és nagyon félek. Félek, mivel tegnap óta nagyon furcsa érzésem van, azt álmodtam, hogy meghalt, meghalt az az ember, akit a legjobban szerettem. Ugyanezt álmodtam még az Ausztrál futam előtt is, és akkor Lewis megnyerte a futamot. Most sem lesz semmi baj. ,,Sammy, nyugodj meg”

Néztem, ahogy békésen alszik mellettem. A fejemet a mellkasára tettem, és hallgattam a szívdobogását.

-         Jó reggelt!+

-         Neked is Sammy.

-         Lewis ugye vigyázni fogsz magadra ma a pályán.

-         Igen, mindig vigyázok. Miért?

-         Semmi, csak nélküled nem tudnám elképzelni az életemet.

-         Én sem, nélküled.

-         Tudod, te vagy az életem értelme.

-         Nekem meg te. Sammy szeretlek.

-         Én is. Nagyon drukkolok neked ma.

-         Kösz. Remélem sikerül.

-         Sikerülni fog. Figy elég, ha pontszerző helyen behozod a gépet.

-         Tudom.

-         Szinte már a kezedben van a trófea.

Elkészültünk, megreggeliztünk, majd elindultunk a pálya felé, ott volt Nick, Linda, Carmen, Anthony, Ramirez, és eljött Dennis is. Megint hatalmába kerített az a furcsa érzés. Raquet pillantottam meg az ajtóban.

-         Szia, hát te meg itt, hogy-hogy?

-         Szia…. Most úgy gondoltam átjövök ide egy kicsit, Nandoval tegnap beszéltük meg, azt mondta, hogy ő is átjön a verseny után.

-         Hát, jól van, amúgyis valakivel beszélnem kellett.

-         Miért, valami baj van?

-         Tudod, nagyon rossz előérzetem van. Már másodjára álmodom ugyanazt.

-         Mit?

-         Azt, hogy Lewis balesetet szenved, és …..

-         És?

-         És meghal…

-         Sammy hidd el nem lesz semmi baj, csak nagyon félsz attól, hogy elveszíted. Ezért álmodsz ilyeneket.

Mindenki izgatottan figyelte a versenyt, Lewis vezetett mögötte közvetlen Alonso és Webber csatázott. Már csak 3 kör volt hátra kezdtem fellélegezni, de ekkor hirtelen el kezdett zuhogni az eső.

Száguldás az élet rögös azfaltcsíkján: 3.rész

Ott ültem az interjúszobában. Jobbra Lewis, balra Nico a csapattársam ült mellettem. Mindketten gratuláltak nekem és az újságírók sorra tették fel a kérdéseket.

-         Jamie, milyen érzés itt ülni, és milyen érzés az, hogy az első versenyeden sikerült győznöd?

-         Nagyszerű érzés, egyszerűen felfoghatatlan. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy e között a 2 srác között ülhetek itt. Rémisztően köszönöm a csapatnak, a skacoknak a gyárból, a Mercedes szakembereinek, Martinnak, Tomnak és Dennisnek. Köszönöm, hogy ilyen csodálatosan felkészítettek a Forma1-re, hogy ilyen szinten támogatta és, hogy mindig mellettem álltak. Egyszerűen leírhatatlan az amit most érzek….

-         Milyen érzés, hogy sikerült történelmet írnod? Te lettél a legjobb kezdő, a legfiatalabb pole-s, a legfiatalabb futamgyőztes és a legfiatalabb autóversenyző, aki a VB- tabellát vezeti.

-         Igen. Nagyszerű érzés. Úgy érzem ennél jobban nem is lehetett volna kezdeni, de nem szabad, hogy elszállnunk és a babérjainkon ülnünk, a legfontosabb a folyamatos fejlesztés és az, hogy a földön tudjunk maradni.

Még válaszoltam pár kérdésre, de már alig vártam, hogy Sophie-t, apát és Jina-t átölelhessem. Apa nyakába ugrottam, mindenki gratulált nekem és mindenki engem ünnepelt. Megláttam az ünneplő tömegben Sophie-t átöleltem, majd hosszú percekig csókolóztunk. Még hosszú ideig ünnepeltünk, vagyis inkább ünnepeltek a többiek, mivel én csak ott ültem a sarokban, és próbáltam feldolgozni a dolgokat, azt hogy az életem pár nap leforgása alatt a feje tetejére állt...

A nagy médiafelhajtás, a sok cikk ami rólam szól, az hogy pár nap után már mindenki, mindent tudni akar rólam. Egyszerűen túl sok volt. Némán figyeltem a tömeget, a mindig komoly, szigorú munkásokon valami mást láttam most, mindegyik arcán ott volt az elégedettség, a felszabadult öröm. Apa is olyan boldog volt, mint még soha. Ami számomra is a legnagyobb elégtételt jelentette. Ő neki köszönhetem az egész pályafutásomat, azt amilyen most vagyok, azt hogy most itt ülök. Úgy döntöttem jobban járok, ha hazamegyek, vissza a szállodába, hogy kipihenhesem, a mai nap fáradalmait. Beültem a kocsiba benyomtam egy kis rádiót, éppen az a szám ment, mint amikor Spa-ba mentünk apuval és Jina-val, még 2002-ben. Dúdolgattam a számot, nézegettem a kissé kihalt város utcáit. Csak pár fiatal tarthatott hazafele a buliból, pont annyi időseklehettek, mint körübelül én. Megérkeztem a szállodába gyorsan letusoltam ás szó szerint belezuhantam az ágyba. Pár perc alatt mély álomba szenderültem. Arról álmodtam, hogy ott vagyok Brazíliában épp a világbajnoki címemet ünnepelem, őrjöng a tömeg. Eufórikus a hangulat, épp valaki hív felveszem a telefont Jina az. Nagyon zaklatottan beszél, azt mondja, hogy üljek le. Az6t mondja valami borzalma történt. Azt mondja, hogy apa meghalt. Látom magamat, látom, ahogy egy világ omol össze bennem, látom magamat pár hónappal később. Látom, ahogy Jina-val veszekszünk. Látom, hogy nagyon kiborul. Látom magamat pár nappal később, ahogy a kórházban ülök és az orvosok azt mondják, hogy már nem tudtak rajta segíteni. Felébredek hirtelen. A fejemben furcsa érzések tömkelege. Jamie semmi baj ez csak egy álom volt nyugtatom magamat. De ki az akit elvesztettem, olyan kusza volt az egész és mégis olyan élethű. Apa nem halhat meg és az a másik ember sem halhat meg. Miért álmodtam ilyet? Nem tudom. A gondolatmenetemet egy telefonhívás szakítja félbe. Sophie az.

- Szia Jamie! Hogy aludtál?

- Nem túl jót, nagyon rossz dolgot álmodtam, de ez most nem fontos. Egyébként neked, hogy telt az este.

- Hú apa óriási bulit csapott nagyon boldog volt. És azt kérdezte nem-e lenne kedved eljönni hozzánk? Bemutatnám anyut és kicsit lehetnénk együtt. Apa is direkt arra a napra szabit vett ki.

- Oh fantasztikus ötlet.

- De attól még ma is találkozhatunk.

- Jó akkor menjünk el egyet fagyizni, vagy ilyesmi.

- ok jó ötlet.

Nagyon jól teltek a napjaim Sophie-vel megvolt mindkét családi vacsi. Fantasztikus volt az egész úgy érzem ő az a lány, aki mindig is kerestem. Ő olyan csodálatos, megértő és gyönyörű. A legtökéletesebb lány, akivel találkoztam is valaha.

  Itt vagyok a Brit Nagydíjon, Silverstonban. Az idő most különösen jó, felhő alig-alig van az égen, a szél is csak enyhén lengedezik. A világbajnoki tabellát vezetem és ez nagyon jó, élvezem az életet és Sophie-val is nagyon jól kijövünk. A kocsi is nagyon ok, szóval nem panaszkodhatok. Most vagyok a legkiegyensúlyozottabb, és a legboldogabb. Nem is lehetne szebb. Most itt sétálok a Paddock-ban, lágy szellő simogatja a bőrömet, épp a Motorhomba tartok.

-         Szasztok skacok!

-         Szia Jamie!

-         Apát nem láttátok?

-         Hátul van Jinával.

-         Ok.

Elindultam a folyosón, szép csendben, és az ajtó mögül, két ember beszélgetésének foszlányait hallottam. Apa és Jina volt az. Közelebb mentem egy kicsit és el kezdtem fülelni.

-         Jina nem mondhatom meg neki, Nem szabad megtudnia. Érted????

-         Apa, szerintem joga van tudni. Tudom biztos nagyon ki lesz akadva, és nehezen tudná kezelni a helyzetet, tudom… De akkor is joga van hozzá.

-         Jina, kérlek vigyázz majd rá, tudom, hogy meg fog szakadni a szíve, de ne hagyd majd neki, hogy abba hagyja a versenyzést. És kérlek te se légy majd szomorú, tudod nem lehet a dolgokon változtatni… sajnos…kicsim kérlek soha ne add fel, és na engedd azt, hogy ő is bármikor feladja. Egyszer amúgyis vége lesz mindennek, használjuk ki ezt a maradék 1-2 hónapot….

-         Apa szeretlek, ne hagyj itt, ilyen nem lehet miért mindig mi velünk történik ilyen?

A szememmel a kulcslyukon keresztül a kis szobát bámultam. Jina és apa sírt… Jina átölelte apát szorosan és azt mondta neki

- Apa a rák az nem játék…. Biztos van valami ami segíthet, biztos.

- Kicsim nem nincs, megmondták az orvosok… Rajtam már nem lehet segíteni.

Egy világ omlott össze bennem. Nem lehet, nem… Istenem miért??? Nem hagyhat itt, anya után nem veszíthetem el őt is. Neeeeem… A könnyek a szemembe szöktek… Alig tudtam visszatartani a sírást.

-         Jamie!!- Ordította valaki.

-         Igen?

-         Te kis pókerbajnok, gyere.. Most végre le foglak győzni!- vigyorgott rám az egyik legjobb barátom Kubica.

-         Ok, menjünk. - Mondtam neki búsan.

-         Valami gond van?

-         Nem, semmi…semmi gond nincs.

-         Ok. Pedig olyan komor arcot vágsz.

Felmentünk egy kis szobába. Az asztal körül ott ült Nico, Nando, Kovalainnen, és még páran. Én is elfoglaltam a helyemet. Osztottak lapokat. De én nem  nagyon foglalkoztam semmivel, csak néztem magam elé, komoran, búsan.. próbáltam visszatartani a könnyeimet, de alig tudtam.

-         Jamie. Mondd el mi a baj. Látjuk rajtad, hogy valami nem stim. Bennünk megbízhatsz.

Továbbra is cak néztem magam elé, egy könnycsepp szánkézott végig az arcomon.

-         Semmi baj ….

Felálltam és kirohantam a teremből. Futottam a Paddockon keresztül majdnem fellöktem Martint. Felrohantam a pihenőmbe.

-         Jamie! Mi a baj, mi volt ez az előbb?

-         Semmi, bajom nincs, Martin és bocs. Nem direkt volt.

-         Jamie látom, tényleg semmi baj, végülis csak sírtál.

-         Nem sírtam, csak valami belement a szemembe.

-         Ahha, akkor jó, de ha bármi baj van, nekem elmondhatod.

Nem lehet ez igaz. Még mindig nem tudtam felfogni, nem is aludtam semmit sem már 3 napja. A szemeim teljesn leragadnak,  de az agyam egy másodpercre sem áll le, nem tud kikapcsolni.  A szabadedzéseken kétszer sikerül nekimennem a falnak. Az időmérőn is csak a 4. rajtkockát szereztem meg. Ma verseny….Remélem sikerül.

Beszálltam a kocsiba és elindultam. A rajt nagyon jól sikerült másodikként fordultam el. A verseny közben el kezdet az eső is zuhogni, így ki kellett jönnöm kereket cserélni. Jól sikerült a boxkiállás, és a 2. helyre jöttem vissza szorosan Nando mögé.es kanyarban sikerült megelőznöm őt, így átvetem a vezetést. Már csak 5 kör olt hátra éreztem kezd elhagyni az erőm.  Éreztem a forróságot a testemben és eközben a hideg rázott ki. Egyre homályosabban láttam mindent. ,, Jamie, ki kell bírnod.” Erőt vettem magamon, és az utolsó tartalékokat kezdtem felhasználni. Már csak két kanyar…… SIKERÜLT!

A mérnököm a csapatrádión ordítozott, de hallani is egyre nehézkesebben sikerült bármit is.

Kiszálltam a kocsiból, felmentem a pódiumra és a brit himnuszt hallgattam, Odaadták a trófeát, felemeltem a magasba majd magam elé tartottam. Hirtelen minden egyre homályosabb lett, alig hallottam valamit a fülem elkezdett sípolni, éreztem, hogy szédülök, a trófea csúszott ki a kezemből, hallottam ahogy darabokra törik, és hirtelen minden elsötétedett.

Folytatás

Itt van a folytatás. Olvassátok el és írjatok komikat.

8. FEJEZET

„1 hónappal később”

Lementek a fellépéseim, a temetés is és most itt fekszem Lewis mellett és bámulom. Hosszú volt ez a hónap. Nagyon hosszú. Aludni alig-alig tudok mindig a baleset szörnyű pillanatait idézi fel bennem. Ez a hónap egyrészről álmaim megvalósulása, és a szívem egy darabjának halála is volt egyben. Még a mai napig nem értem, miért mindig annak kell meghalnia, aki jó, akinek vannak álmai, miért nem azok, akik más életét teszik tönkre, akik gyilkolnak, lopnak, csalnak, hazudnak. Az élet talán igazságtalan, már csak abban tudok bízni, hogy Isten azért szakította el tőlem mert úgy gondolta neki ott fenn jobb lesz. Nem tudhatom, csak azt tudom, hogy ez így kegyetlen volt, mert mindössze pár óráig tudta azt élvezni, hogy elérte azt amit akart, csupán néhány óráig..(…) Lassan vége van a szünetnek, és egyre kevesebbet fogom látni, és nekem is egyre több fellépésem lesz. Most itt alszik mellettem, és én csak nézem és nézem, igen ez azaz ember….

-         Jó reggelt!

-         Jó reggelt, neked is szépségem.

Egy csókot nyomtam az arcára, majd elmentem lezuhanyozni. A konyhában Lewis reggelivel várt. Kajáltunk, majd elmentem a fotózásra. Este nagyon későn értem haza, holnap beindul a nagyüzem, indul a 2011-es évad. Holnap utazunk el Ausztrál nagydíjra. Most már késő van, elmegyek lefeküdni.  Reggel hajnali 3-kor keltünk, és már 7-kor ott is voltunk Melbourneben. A nap sütött, az égbolton csak pár fátyolfelhő kúszott

-         Ez egy csodás nap, végre elkezdődik, már alig vártam, és most úgy tűnik, versenyképes autónk van, ami alkalmas a futamgyőzelemre.

-         Igen jó lesz ez az év. Szeretlek.

-         Én is.

Lewis felém fordult és egy puszit nyomott az orromra, majd megcsókolt. Elment a sajtótájékoztatóra, majd beültünk egy étterembe. Pénteken és szombaton is alig találkoztunk. Nagyon sok elintéznivalója volt.

-         Jó éjt kicsim.

-         Neked is Lewis!

Teltek-múltak a hónapok már novembert írunk, Lewis vezeti a tabellát, tetemes előnnyel, és már csak egy futam van hátra. Körbeutaztuk az egész földet, voltunk nyaralni, és nagyon jól éreztük magunkat. Pontosan 2 éve ismerjük egymást. Ezért ma elmegyünk vacsorázni, amúgyis itt a nyakunkon az évadzáró, és keveset fogunk találkozni. Még ki kell választanom az ideális ruhát is estére, fogalmam sincs,hogy miben menjek. A telefonom csörgésére lettem figyelmes. Raque volt az.

-         Szia!

-         Szia Raque!

-         Rég beszéltünk, hogy vagytok?

-         Nagyopn jól, köszönöm, és ti?

-         Mi is.

-         Figyi nem tudnál segíteni, ma ünnepeljük, azt hogy 2 éve vagyunk együtt, és fogalmam sincs, hogy milyen ruhában menjek.

-         Persze tudok segíteni, egy órán belül ott leszek.

-         Jaj, köszi, nagyon rendes vagy.

-         Nincs mit, tudom te is megtennéd ellenkező esetben. Na, leteszem. Szia. Puszi!

-         Szia! Puszi- bontottam a vonalat.

Végre megérkezett Raque, és megtaláltuk a tökéletes ruhát, segített megcsinálni a hajam, és a sminkem is. Nagyon rendes volt.

-         Jaj, nagyon szépen köszönöm, nélküled még mindig itt állnék a gardrób előtt.

-         Nincs mit, csodálatosan néze3l ki.

-         Köszi, ez neked hála.

-         Na, most mennem kell, Nando már biztos hiányol.

-         Oké, mond meg neki, hogy puszilom, és beszélhetnénk majd egy kicsit, vagy elmehetnénk valamerre így négyesben.

-         Ok átadom.

Fél 8-kor Lewis jött meg, és elindultunk az étterembe. Elfogyasztottuk a vacsorát, majd elindultunk a tengerpart felé. Ott sétáltunk, a tenger simogatta a lábunkat, nagyon romantikus volt.. Egy kis sátor felé vettük az irányt, Lewis azt mondta, hogy itt fogunk aludni. Hát este nem nagyon aludtunk, be kell, valljam, nagyon jó volt. Reggel kiültünk a tengerpartra és a napfelkeltét csodáltuk. Lewis hirtelen letérdelt elém:

-         Nézd Sammy, úgy érzem meg találtam a másik felemet benned. Nélküled nem tudom elképzelni az életemet. Te vagy nekem a nap, a hold és a csillagok, a föld, a víz és a tűz. Te vagy nekem minden, te vagy az életem értelme, te miattad érdemes felkelni mindennap. Sammy, hozzám jössz feleségül.

Egy gyönyörű gyűrűt nyújtott felém, annyira csodálatos volt, és mi mást mondhattam volna neki.

-         Hát persze, igen, hozzád megyek feleségül.

Lewis átölelt és időtlen-időkig csókolóztunk. A gyönyörű pillanatokat egy telefonhívás szakította félbe. Lewis mérnöke volt az.

-         Bocs Sammy, nekem most mennem kell.

-         Semmi baj, szeretlek.

Lewis nyomott még egy puszit az orromra, majd a pálya felé vettük az irányt.

Folytatás

Mindenkinek bocs, most csak a másik töri folytatását tudom hozni. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem. Mégegyszer bocs, majd ha minden jól alakul vasárnapig biztosan felkerül a köv rész. Addig is jó szünetet, és legyetek jók!



3. rész

-  Jó, jól van Sophie én megbízok benned, én szeretlek téged, egyre kérlek, ha valami gond van szólj. És ne vedd el teljesen a figyelmét a versenyzésről.- nevetett.

- Jól van apa én szólok és nem fogom elvenni a figyelmét.- mosolyogtam rá.Apa én szeretlek.

- Én is kicsim, én is, mindennél jobban.

Megöleltük egymást majd visszamentem Jameihez

Már sok ideje van távol, vajon miről beszélgethetnek ennyi ideig? Ekkor megpillantottam, hozzám közeledett. És az ölembe ugrott, hosszasan csókolóztunk.

- Na mit mondott- kérdeztem izgatottam.

- Apa azt mondta, hogy legyünk boldogok.

- Csak így?
- Nem van egy kikötése...

- Mi?

- Az, hogy ne vegyem el a figyelmedet a versenyzésről…- nevetett fel.

- Az jó. Egyébként Sophie…

- Igen Jamie.

- Nem akarnál eljönni, jövő hét kedden velem Angliába, egy családi vacsorára?

- De lenne kedvem. Jó ötlet.

Megcsókoltam, majd elindultam vissza a szállodába. Hamar lefeküdtem, hogy holnap frissebb lehessek, mint valaha. Reggel az órám csörgésére keltem. Kiugrottam az ágyból, gyorsan reggeliztem, és elindultam a pálya felé. Útközben beugrottam az egyik ékszerboltba. Sophie-nek akartam venni, ez nyakéket. A kirakatban megláttam egy gyönyörű drágaköves nyakláncot. A kő olyan zöld színű volt, mint Sophie szeme. Tudtam, hogy ez lesz az igazi.

Megérkeztem a pályára és megláttam őt. Gyorsan odafutottam hozzá és megcsókoltam.

-         Hoztam neked valamit- elővettem a kis dobozkát és nyújtottam felé.

-         Kérlek  fordulj meg.

-         Rendben.

-         Feltettem a nyakára.

-         Ó, Jamie ez gyönyörű. Köszönöm.

-         Megöleltem, majd megcsókoltam, végül egy puszit nyomtam az orrára.

-         Jamie…sok sikert.

-         Köszönöm.

-         Nyerd meg

-         Meg fogom.

Átöltöztem, beszéltem egy kicsit még a versenymérnökömmel, és elindultam a felvezetőkörre. A gumikat melegítettem, és a fékeket, hogy minden a legnagyobb rendbe tudjon lezajlani a rajtnál. A piros lámpák egyesével gyúltak majd egyszerre elaludta. Nagyon jó rajtot sikerült vennem, az 1. helyen tudtam maradni. Az első boxkiállásig egy kis előnyt is sikerült kiépítenem, így az egész verseny nyugisan telet. Az utolsó 10 körben együtt számoltunk vissza a mérnökömmel. Az utolsó kanyar következett, megláttam a kockás zászlót. Ki akartam szállni a kocsiból, hogy cigánykerekeket vethessek.

-         MEGVVVVAAAAAN!!!!!!!ELSŐŐŐŐŐŐ VAAAAGY JAMIEEEEEE!!!!!- üvöltött a rádión Tom.

-         IGGGGGEEEEEEENNNN!!!!

-         Nagyszerű munkát végeztél Jamie, ez a hétvége fantasztikus volt.- mondta Martin.

-         Jamie csak annyit tudok mondani, hogy a dobogón találkozunk.

Hihetetlenül boldog voltam. Kiszálltam a kocsiból és az őrjöngő tömeget láttam. Örömmámorban úsztam. Amikor a brit himnusz ment, kicsit elérzékenyültem. Elérzékenyültem mivel a tömegben láttam apát, láttam ahogy mosolyog és a könnycseppjeit törölgeti. Elérzékenyültem, mivel ez volt az álmom, ezért dolgoztam már egész kicsi korom óta. Egyszerűen legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerül.

!!!!Folytatás!!!!

Sziasztok bocs, hogy csak ma hozom. Sajnos nem úgy alakult a hétvégém, ahogy elterveztem. Egész szombaton törit tanultam, vasárnap meg volt a futam, ami miatt kissé csalódott vagyok, ezután pedig elmentünk a rokonsághoz, szóval mégegyszer bocsi, és itt mindkét töri folytatása... Olvassátok el és kérlek titeket nagyon szépen írjatok komikat!!!!!!!!

7. FEJEZET

Hamar elvégeztük a felszálláshoz a szükséges dolgokat és egy órán belül már a repülőn beszélgettünk.  Kicsit mindketten bealudtunk.

-Végre teljesül az álmom élő, egyenes adásban készíthetek interjút Nandoval.

-Igen az  nagyon jó és sok sikert.

- Megérkeztünk, gyorsan hívtunk egy taxit és a szállodában töltöttük az egész estét. Végig beszélgettünk, kitárgyaltunk mindent. Beszéltünk a turnéról, amit a jövő héten kezdek Londonban, majd fellépek még New Yorkban, és Bécsben is. Másnap az egész délelőttöt vásárlással töltöttük.

-Hú nagyon várom már az estét végre-végre El sem hiszem…

-Nagyon sok sikert hozzá Tiff, én itt várok rád.

-Rendben.

A TV-bev bámulva vettem csak észre rajta a karkötőt. Ott volt rajta az a felirat, ami a kettőnk barátságát jelképezte Eza mondat aza mondat volt, amit Martin Luther King 1963. augusztus 28.-án mondott. Lement az interjú.

-Nagyon jó voltál Tiff!!És a karkötőd…
-Tényleg? Ezt nem csak azért mondod?Igen a karkötőm, vagyis a mi karkötőnk.

-Dehogy is, én tuod hogy mindig őszinte vagyok.

-Jaj, nagyon izgultam végig, nem kérdeztem semmi hülyeséget ugye?

-Nem nagyon-nagyon jó voltál. Hidd el!

-Jó akkor elmehetnénk megünnepelni, mondjuk elmehetnénk egyet bulizni.

-Jó ötlet.

Sokat táncoltunk, meg minden elvoltunk

-Sammy, tudod, hogy az álmom végre betejesült, ez nekem óriási löket most már tudom az álmokat soha nem szabad feladni bármilyen nagyok is, mert ha kitartó vagy és végig kitartasz mellette talán sikerülhet.

-Igen Isten úgy tűnik most egy kicsit segített minkettőnknek ebben az évben elértük az egyik dlgot az életben, amit mindig is akartunk.

-Jaj, Sammy én úgy szeretlek téged, mintha a hugicám lennél.

-Nekem meg a nővérkém.

- Én áldom a napot amikor megismertelek, emlékszem előszőr nem nagyon beszélgettünk, és sokat is vitáztunk, de azóta elszakíthatatlanok vagyunk.

A beszél geté végén úgy döntöttük hívunk egy taxit, és azzal megyünk vissza a szállodába. Időközben az eső is el kezdett szakadni. Elindultunk a szálloda felé. Bárcsak ne tettük volna. Hirtelen egy óriási becsapódást éreztem, frontálisan ütköztünk valakivel. Óriási fájdalmat éreztem de magamnál voltam, rögtön Tiffet szólongattam de választ nem kaptam. Ott feküdt a földön a vér ömlött a fejéből….

-Tiff!!Tiff!!Nem hagyhatsz itt!!!!Érted???

-Sammy szeretlek ölelj át utoljára és én miattam ne sírj kérlek… Én miattam ne. Legyél mindig boldog, és soha ne feledd ne add fel az álmaidat…én sem adtam fel és sikerült… És Sammy „I have a dream”.

Tiff!!Tif!Kérlek ne!!Neeeeeeeeeee!!!!!!!!!

Zokogva a földre borultam, már csak a mentők szirénázó hangját hallottam. A kórházban tértem magamhoz, Lewis ült az ágy szélén.

-Sammy! Végre felébredtél! Hogy vagy??

-Lewis…-elsírtam magam..

-Tudom Sammy… tudom…

Magához húzott és szorosan átölelt én pedig csak zokogtam tovább.

-Együtt túl leszünk rajta.. Együtt túl…

 -Egész nap nem tudtam semmire gondolni csak arra, ami történt és az a mondat egy dal születését is jelentette egyben, úgy éreztem ezzel tartozok neki.

-Samntha! Üdvözölt a menedzserem. Akkor lemondjam a koncertet?

-Ne, nehogy le mondd. Muszáj megcsinálnom márcsak ő miatta is. Írtam egy új számot „I have a dream” címmel. Ez a mi barátságunkat mutatja be, és azt, hogy az álmokat sosem szabad feladni.Ez volt az utolsó mondata. Azt mondta ne sírjak miatta és az álmaimat ne hagyjam soha szertefoszlani. Szeretném teljesíteni a kéréseit… ennyivel tartozok neki. Ennyivel tartozom….

Itt pedig Tiff szemével a történet egy bizonyos része:

Ott feküdtem a földön, éreztem hogy egyre gyengébb vagyok. Láttam Sammyt.

-Kérlek miattam ne sírj!

Éreztem ahogy a szívem egyre lassabban ver. Tudtam, hogy itt a vég. Még egy pillanatra láttam az egész életemet, mint egy vonat a sínen úgy rohantam át a képeken. Láttam, amikor megszülettem, láttam amikor Smmyvel voltunk együtt Disneylandban, Láttam az első bálomat, amikor Sddal találkoztam, láttam a diploma átvételt, láttam, amikor Sammyvel voltunk az első koncertjén és végül láttam az interjút, és az utolsóéjszakát. Hirtelen világosság vakított el, már nem fájt semmim láttam, ahogy a testem ott van a földön és egyre messzebb kerülök. Még egyszer visszapillantottam a  házakra, az autókra a nyüzsgő utcákra. Láttam a fákat a madarakat, a hidakat a tornyokat láttam az egész világot. Utoljára a szülői házra tekintettem vissza. Láttam, ahogyan anya zokogva a földre borul, apa pedig a falnak dőlve zokog. Akartam nekik szólni, hogy miattam nem kell sírniuk, hogy nekem itt nagyon jó helyem lesz, de nem tudtam egyre távolabb- és távolabb kerültem majd minden elsötétedett.   

Száguldás az élet rögös aszfaltcsíkján

2.rész

- Tudd, nem mondtál te semmi rosszat, csak tudod nagyon nehéz nekem anyáról beszélni, egy fájó pont az életemben, mivel 7 évesen elveszítettem.

- Jaj sajnálom….

- Semmi baj.

Még sokat beszélgettünk és a végén így szóltam hozzá:

- Nem lenne kedved eljönni velem vacsorázni?

- Lenne kedvem, nagyon is. Köszönöm a meghívást elfogadom.

- Rendben akkor 7-re ott lszek érted. Ok?
- Rendben, akkor majd találkozunk. Szia.

- Szia.

Visszamentem a többiekhez, apához, a mérnökökhöz, Jina-hoz.

- Holnap lesz az időmérő, Jamie! Feküdj le időben és ne idegeskedj.-mondta Martin.

- Rendben, megpróbálok nem idegeskedni.

7-re mentem Sophie-hoz, elvittem egy kis kellemes, elegáns étterembe. Megvacsoráztunk sokat beszélgettünk és visszavittem a szállodába. Az ajtó előtt álltunk, én mélyen a szemébe néztem és ő is az enyémbe. Megcsókoltam.

- Ne, Jamie, ne. Nem szabad, én szeretlek, de apa megmondta sose legyen egy pilóta se a barátom, mer azt meg fogom sínyleni.

-De, én szeretlek….

Bement az ajtón. Rám se nézett. Vége? Remélem nem. Szeretem ő olyan, mint egy földre szállt angyal. Visszamentem a szobámba és elmentem lefeküdni. Egész este róla álmodtam. Reggel az órám keltett. Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem és elindulta a pálya felé. A gondolataim még mindig a tegnap estén cikáztak. Remélem tudjuk folytatni… Remélem.Megérkeztem gyorsan átöltöztem és beszélgettem egy kicsit a srácokkal. Amikor a kocsiban ültem és vártam a jelzésre, megpillantottam őt. Eljött…. Talán folytatjuk.

Tom szólt a rádión:

- Jamie 1 perc.

 Folyamatosan mondta a másodperceket…10…9…8…7…6…5…4…3…2…1…Indulás!

Kihajtottam a boxból, mentem egy felvezetőkört és megkezdtem a gyorskörömet. Egész jól sikerült a 2. helyen fejeztem be a Q1-et. A Q2-ben megint csak 2. lettem 0,1 tized másodperc volt a hátrányom. Ejött a Q3 az első 2 percben elvégeztem a felvezető körömet, és megkezdtem a gyorskört megint a 2. helyre volt csak elég csapattársam Rosberg mögött. De még volt egy gyorsköröm. Jamie sikerülni fog szedd össze magad!

Bementem a boxba feltettük az új szuperlágy gumikat, majd kihajtottam a felvezetőkörömre. Melegítgettem kicsit a gumit, de figyeltem az épségére. Ráfordultam a célegyenesre és aktiváltam a KERS-t, nyomtam ahogy a csövön kifért. A pályát teljes szélességében próbáltam kihasználni. Az egyik kanyarban egy kicsit súroltam is a szalagkorlátot.. Bekiabáltam a rádión.:

- Hányadik vagyok?- kérdeztem izgatottan.

- Várj! Még sokan kint vannak.

- Rosberg?

- ELSŐŐŐŐŐ!!!!!- tudtam akkor csak 2. lehetek vagy az sem. Elszúrtam.

- Rosberg 2.

- Akkor én vagyok az első?- kérdeztem csodálkozva.

- IGEEEEEN!!!!!!

- EZAAAAZ!!!!EZAAZZZZ!!!!- ordítottam önkívületi állapotban a rádióba.

Nem tudtam elhinni, sikerült. Kiszálltam a kocsiból és nyilatkoztam, alig vártam, hogy bemehessek a srácokhoz a boxba, hogy megköszönjem, hogy ilyen jó kocsi tettek a fenekem alá. Apa ölébe ugrottam. Apa szorosan átölelt és megdícsért. Nagyon örült.

- Remélem anya is látta fenntről és büszke rám most.

- Biztos fiam. Biztos büszke.

- Odajött Jina, Martin, Ron, Tom és még sokan a csapatból gratulálni. Rosberg is odajött. A tömegben megláttam Sophie-t is. Elindult felém és gratulált nekem. Átölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Ügyes voltál.

- Köszi.

A szemébe néztem ő meg az enyémbe, most más most úgy érzem ő is akaja. Az ajkaink lassan közeledtek egymáshoz majd megcsókoltam. Martin lépett oda hozzánk.

- Sophie, beszélnünk kell.

- Rendben.

- Kislányom, mióta titkolod?

- Nem sok ideje.

- Sophie mit mondtam neked?

- Hogy ne jöjjek össze sose egy pilótával, mert nagyon kevés időt tudunk majd együtt tölteni és a távkapcsolatot meg fogom sínyleni.… tudom, de ő más… ő őszinte, ő tényleg szeret és én is őt. És apa nem lehetsz ilyen. ilyen igazságtalan!!!

Sziasztok!!

Ma voltak a szabadedzések. Egy kicsit talán sikerült közelebb kerülnünk a Red Bull-hoz. Ami jó hír. Remélem az ídőmérőn sem lesz megint az, amit már jól megszoktunk, A Red Bull hirtelen előránt fél másodpercet Reménykedjünk egy izgalmas futamban és időmérőben. Jó lenne ha az eső is esne, az egy kicsit megkavarhatná a paklit Már alig várom!!
Addig is:
Go Lewis!
Go Mclaren!
Go izgalmas F1!!

Az új töri folytatása úgy tűnik legkésőbb hétfőre fent lesz. De akár már holnap is. Még nem tudom biztosan. A kifürkészhetetlen út folytaása pedig kb. vasárnap lesz kész, de ha lesz időm rá, akár már holnap.

Addig is legyetek jók! És drukkoljunk együtt kedvenceinknek!

1. rész

Itt állok úgy érzem vége mindennek.. A pisztolyt a fejem felé tartom. Meg fogom húzni a ravaszt. Kész ennyi volt. Ezt már nem bírom tovább. Az életem egy roncs mindenkit elvesztettem aki fontos volt. Még egyszer visszapillantok keserű sorsomra. Mégegyszer utoljára……

Jamie Chavo a nevem, ez az én történetem.. 18 éve láttam meg a napvilágot, van 1 testvérem Jina, 6 évvel idősebb nálam. Anyukámat 7 éves koromban vesztettem el, balesetet szenvedett, a kamion vezetője ittas volt, nem figyelt a piros jelzésre és frontálisan ütköztek, anya a helyszínen meghalt.. Egyébként lassan 14 éve autóversenyzek. Anya halálakor abba akartam hagyni, de apa és Jina segített és nem engedték, hogy feladjam az álmaimat. Most itt állok a tükör előtt, a McLarenes cuccokban nagynak látszom. Nagynak is akarok látszani. De belül valami fura érzés vett hatalmába, olyan ami eddig soha, a félelem. Vajon sikerül úgy teljesítenem, ahogy azt elvárják tőlem? Remélem. A folyosókról szófoszlányok szűrődnek be. Ott várnak rám a többiek, mindenki rám vár. Rám. A média nem hagy élni mióta kiderült, a McLarenben fogok versenyezni. A nyomás óriási, muszáj teljesítenem, nem elég behozni a kocsit pontszerző helyen rögtön dobogót várnak tőlem. A megfelelési vágy szinte megfojt. A promóciós események tömkelege miatt, szinte levegőért kapkodok. De ezt akartam, tudnom kellett volna, hogy ez ilyen nehéz. Ez volt az álmom, most pedig itt vagyok és félek. Jamie  szedd össze magad. Minden még  2002-ben történt, amikor megnyertem a gokart bajnokságot és ennek jutalmául elmehettem apával és Jinával életem első nagydíjára Spa-ba. Ott betekintést nyertünk a McLaren Motorhome-jába…. Amikor  megnéztük találkoztam az egyik versenymérnökkel nagyon jól éreztem magamat. A beszélgetés végén azt mondtam neki remélem egyszer az én versenymérnököm lesz. Most itt vagyok és valóban ő lett. Ez nagyon jó, mivel ő egy nagyon rendes fickó, Tom Andrew-nek hívják. A Spaban eltöltött hétvégén nagyon jó volt és amikor vége lett nem akartam elhinni, hogy haza kell mennem. Akkor ott megfogadtam, hogy egyszer majd én miattam fognak izgulni a helyszínen a családtagjaim. Most annyira boldognak kellene lennem, de nem tudok, mert rettentően izgulok. Kimegyek egy kicsit levegőzni. A Paddockban sétálva egy gyönyörűséges angyalra lettem figyelmes. Olyan gyönyörű volt, csokibarna hullámos fürtjet a lágy szellő simogatta, zöld szeme elvakított. A mosolya, akár egy angyalé. Felém jön, meg merjem szólítani? A szemebe néz én meg az övébe és csilingelő hangján hozzám szól:

- Had mutatkozzam be Sophia Witmarsh.

- Szia a nevem Jamie Chavo. Csak nem?

- De. Igen. A lánya vagyok. Te vagy az új pilóta nem?

-  Igen. Én vagyok.

Ekkor hirtelen óriási zuhéval, villámlással, mennydörgéssel és széllel jött meg a vihar. Gyorsan befutottunk a Red Bull büféjébe, mivel az volt a legközelebb.

- Most itt maradunk egy keveset. Mosolygott rám azzal az angyali arcával.

- Igen. Úgy tűnik.

Sokat beszélgettünk a versenyzésről, a tanulásról, az utazásról és még jó sok mindenről. A család is szóba került. Beszél anyukájáról, a családi kirándulásokról, melyből nagyon kevés van, mivel az apja munkája miatt csak nagyon kevés időt tudnak együtt tölteni.

- Én nagyon jó kapcsolatot ápolok anyával, ő az én legjobb barátnőm, rá mindig számíthatok, bizalommal fordulhatok felé.

- Az nagyon jó, hogy ilyen jól kijöttök egymással.

- És te neked a kapcsolatod milyen az anyukáddal?- ekkor elöntött a szomorúság.

- Jamie mi a baj?

Sziasztok!!! Új töri. Ezt is olvassátok el és komizzátok.
Itt a bevezető


Ez a történet egy fiú életét mutatja be. Egy olyan fiú életét, aki a Forma1 világában tengeti mindennapjait. Az első év és az első nagy szerelem. Győzelmek és kudarcok.Barátságok és ellenségek A mennybemenetel és a pokolba jutás. Az élet nagy drámáival, halállal és tragédiákkal. A nagy kérdés a szerelem túléli-e mindezt.

,,Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited"

Itt a folytatés, ahogy megígértem.

6. FEJEZET

„6 hónappal később˝

Kedves Naplóm!

Már 6 hónapja vagyunk együtt, és ez a fél év volt életem legszebb időszaka. Úgy érzem tényleg vele tudnám leélni az egész életemet. Már arra is igent mondanák biztosan, ha  megkérné a  kezemet. Imádok vele lenni, imádok a karjai közé bújni, imádok vele beszélgetni. Sokat nevetünk, szórakozunk, és az egész életemet megváltoztatta. A csókja egyszerre tüzes és lágy. Elég a szemébe néznem tudom mit akar. Én teljesen magamat tudom adni a közelében, úgy fogad el ahogy vagyok. Nem akar megváltoztatni, nem akar az ő képére formálni, persze el mondja ha valamikor szerinte rosszul cselekszem, de mindezt normálisan, nem leszól, inkább építő kritikát ad. És ez nagyon jó. A VB-t amúgyis most nyerte meg egy kicsit már higgadtabb itt a szünetben így sokat megyünk kirándulni, sétálni, vacsorázni, várost nézni. Imádom amilyen..Egyszerre humoros, komoly, udvarias, de nem remegve tekintélytisztelő, magabiztos, de nem pökhendi. Időnként persze elborul az agya egy kicsit forrófejű, de én ilyenkor szeretem a legjobban. :) Sikerült kifejlesztenem a legtökéletesebb receptet, ha összeveszünk, egyszerűen kicsit bedurcizok, nem szólok hozzá

Megvárom amíg ő jön oda hozzám, ilyenkor mindig olyan aranyos, mindig azt mondja, hogy üljünk le megbeszélni higgadtan, és mindig bocsánatot kér…szóval ez már működik:)

Na mára ennyi egy kicsit már késő van…..

Elrejtettem gyorsan a szokásos helyre a naplómat, és elmentem lezuhanyozni Lewissal. Megvacsoráztunk, beszélgettünk sokat, majd az ágyban kötöttünk ki. Reggel 9-körül keltem fel, Lewis ágyba hozta nekem a reggelit, nagyon cuki volt..

-Figyi Lewis! Nem megyünk el egyet sétálnia parkba vagy valahova?

-Nagyon jó ötlet. Tőlem már indulhatunk is.

-Jó 20 perc és indulhatunk.

Hamar elkészültem. Elsétáltunk a parkba. Az idő nagyon kellemes volt. Az ég igaz egy kicsit borús volt. A lágy szellő simogatta a bőrünket, a madarak csicsergését hallgattuk.  Elnyaltunk egy fagyit is a kedvencemet ettem vaníliát. 3 gombócot is. Az idillikus eseménysorozatot Tiff hívása szakította meg.

-Lewis egy pillanat Tiff az fel kell vennem

-Ok.

-Szia Tiff!

-Szia Sammy! Lehetne egy nagy kérésem?

-Mondjad.

-Nem tudnál ma elkísérni, Szingapúrba? Kérlek gyere el 3 napot lennénk ott, és nagyon régen voltnk együtt …

-Jó megkérdezem Lewist ha neki nem baj megyek, de akkor is megyek ha nem tetszik neki az ötlet, tényleg rég láttalak.

-Na akkor  köszi, kérlek készülj el 7-re akkor indulunk a repülőtérre.

-Ok Szia. Puszi.

-Neked is.

-Sammy, nem lenne gond, ha holnap elmennék a skacokkal a Bl- meccsre? Csak most derült ki, hogy lesz jegyünk. Button most szólt.

- Mem baj, pont most beszéltem Tiffel, hogy elmehetnénk Szingapúrba 3 napra, ma este indulnánk, mivel végre interjút tud készíteni Nandoval, élő egyenes adásban.

-Jól van jók legyetek majd.

-Ti is legyetek majd jók Lewis:)

-Jók leszünk megígérem.

Egy hatalmas csókot nyomott az arcomra. Majd beszálltam a kocsiba. És elindultunk a reptér felé.

Sziasztok

Elindítottam egy új blogot. Kérlek nézzétek meg és komizzatok.  
http://szaguldasazelet.blogspot.com/
Egyébként a köv. részt, ha minden jól alakul holnap tudom hozni.
Addig is legyetek jók, akiknek van suli, mint nekem annak pedig jó tanulást!

Kérlek nagyon szépen titeket írjatok komikat!!!
Itt az 5. rész:

5. FEJEZET

„Még percekig álltam ott ledermedve.”

Köszönt nekem még egyszer és azt mondta, hogy holnap még találkozunk. Én még percekig álltam ott az ajtó előtt ledermedve. Majd hirtelen valaki a nevemet mondta. Tiff volt az.

-Sammy mi történt, olyan fura vagy?

-Jaj, Tiff el sem fogod hinni, megcsókolt Lewis, és azt mondta, hogy szeret.

-És jól csókol?

-Jaj Tiff, neked ez a legfontosabb!?

-Igen- mondta óriási mosollyal az arcán.

-Rémisztően jól..

-Én ezt mindig is sejtettem, mesélj még!

-Nagyon jó volt az este, a kaja is nagyon fincsi volt, és sokat beszélgettünk a családjáról a mindennapokról, a céljairól. Nagyon sok mindent megtudtam róla, én úgy gondolom sikerült megtalálnom a másik felemet.

Elmentem lefeküdni, de elaludni nem nagyon sikerült. Másnap karikás szemekkel keltem, így megpróbáltam egy kicsit helyre rakni magamat. Most kezdődik a harmadik szabadedzés egész jó köridőket mennek a fiúk Button a harmadik, Lewis az első helyen fejezte be az edzést. Lewissal beszélgettünk, és úgy döntöttünk elmegyünk egyet sétálni a Paddocban. Épp a Ferrari boxja előtt haladtunk el, amikor Nando kiabált utánunk.

-Szia Sammy! Rég láttalak édes, drága, egyetlen unokahugicám! Mesélj, hogy halad a modellkedés?

-Szia Nando, igen régen beszélgettünk, jól haladok. Köszi a kérdést.

-Szia Lewis!

-Szia!

-Na Nando most megyünk, de majd hívj és beszélünk, jó lenne elmenni majd valahova, amúgy is most egész évben itt leszek.

-Sziasztok. Akkor majd hívlak. Puszi.

-Nem is mondtad hogy az unokatesód  Fernando.

-Nem tartottam olyan fontos dolognak.

-És sűrűn szoktatok találkozni?

-Igen szinte olyan volt mintha a második bátyám lenne. Sokat voltunk együtt gyerekkorunkban. Ő miatta szerettem meg az F1-et, Mindig le kellett vele ülnöm nézni a futamokat.

-Aha az jó. Sammy beszélnünk kellene.

-Rendben.

-Tudod úgy érzem megtaláltam azt a valakit benned akit mindig is kerestem. Te egy nagyon okos, vicces, gyönyörű lány vagy, jó lenne ha sokat tudnánk együtt lenni, akarsz a barátnőm lenni?

-Igen, én nagyon szeretlek és én is így érzek irántad - suttogtam a fülébe.

Megcsókolt, a csókja egyszerre volt tüzes és finom, annyira jó volt, hogy utána úgy éreztem mintha a mennyországban lennék. A vakuk csak úgy villogtak, de ez semelyikünket sem zavart.. A szemembe nézett megint és azt mondta, hogy szeret és újra megcsókolt majd egy puszit nyomott az orromra. A sajtósok rögtön letámadták, hogy ki ez a lány, és hogy mennyire komoly a kapcsolatunk, hogy mennyi ideje ismer. Higgadtan válaszolt a kérdésekre. Azt mondta, hogy 4 napja ismer, és nagyon komoly az ügy, mert őrjítően belém zúgott. Nagyon jól esett, amiket mondott rólam. Másnap az összes újság címlapján mi szerepeltünk, így a kapcsolatunkat fölösleges is lett volna titkolni.