-         Az orvos most, fog tájékoztatást adni.

-         Oké megyek.

Meghallgattuk az orvost, nem nagyon mondott semmi konkrétumot.

Jenson tartja bennem a lelket. Nameg Seb és Nando.

-         Sammy, hidd el fel fog épülni.

-         Nando, én nagyon félek. Már aznap reggel éreztem, hogy fog valami történni. Mondtam is neki, hogy vigyázzon magára. Bocs, hogy Raque-t áthívtam.

-         Semmi baj, Sam, én tényleg sajnálom, tudom nem voltunk valami hú de jó barátok, de mostanában kezdtem megszeretni, hogy jobban megismerem.

-         De nem kell magadat okolni, a helyzet így alakult. Nem tehetsz róla.

-         Sam, én vigyázni fogok rád, amíg Lewis nem lesz jobban.

Raque közeledett felénk.

-         Szia- odafutottam hozzá és átöleltem.

-         Szia, Sam.- a vállára hajtottam a fejemet és zokogni kezdtem.

-         Ugye nem lesz semmi baja. Ugye nem?

-         Sam kérlek nyugodj meg… Most menjünk haza. Kérlek, látom nagyon fáradt vagy.

-         Jó.- egyeztem bele.

Elindultunk ki az épületből. Visszapillantottam még a kis szobára. Majd kijövet az égboltra. Nagyon be volt borulva az ég, a fák már szinta teljesen kopaszok voltak. A levelek ropogtak a lábunk alatt. Raque végig ott volt mellettem, vacsoráztunk, bár nem nagyon tudtam enni, mindössze fél szelet kenyeret sikerült leerőszakolnom. Reggel egy cetli fogadott.

,, Szia Sammy!

El kellett mennem, majd hívj, ha bármi hír van. Szóltam Sebnek, hogy menjen át hozzád, és vigyen be a kórházba. Ő majd vigyáz rád.

Ölel, barátnőd:

                                                                       Raque.”

Lezuhanyoztam, és próbáltam emberi alakot ölteni magamra. Seb kopogtatott az ajtón.

-         Szia!

-         Szia-  köszöntem neki

-         Hogy vagy?

-         Nem túl jól. Nagyon félek.

-         Sam, sajnálom a történteket, biztos hogy hamarosan fel fog épülni erős ő, nagyon erős.

A kocsiban nem nagyon szóltunk egymáshoz, 20 perc alatt értünk od a korházba. Bementem lewishoz, beszéltem az orvoskkal, és hazamentem Sebbel.

- Sam, holnap reggel találkozunk abban a kis kávézóban reggelt.

- Jó, akkor holnap.

Felmentem a szobámba, és az ágyra terültem. Reggel gyorsan belebújtam egy farmerbe, és egy hosszúújú pólóba egy dzsekivel, mivel nagyon hideg volt odakint. Sétáltam az utcán, amikor hirtelen valaki hátulról megragadott. A szőr felállt a hátamon, az ereimben a vér jéggé fagyott hirtelen.

-         Úristen. Damon. Damon Tomson?

-         Szia, Sam. Nagyon régen láttalak.

-         Úristen, te hogy-hogy erre?

-         Ideköltöztem. Látom még mindig nem, felejtettél.

-         Miért?

-         Látom a szemedben.

-         Igen. Becsaptál. Te voltál nekem minden. És a legjobb barátnőmmel megcsaltál. A szívemet törted össze.

-         Sam, nagyon sok mindent nem tudsz még. Nagyon sajnálom, hogy így alakult.

-         Sajnálhatod. Rémisztően megbántottál. Pedig akkoriban azt hittem, hogy veled fogom leélni az életemet.

-         Sam. Azt nem önszántamból tettem akkor…

Folytatás-11.rész

Mindenki döbbenten állt, Ron és Martin arcán láttam a csalódottságot.. Martin a falnak fordult és zokogni kezdett. Anthony sokkos állapotba került…

     -     Kérem doktor úr! Mennyi esélye van a teljes felépülésre??-kérdeztem pedig tudtam, hogy a válasz nem az lesz amit hallani szeretnék..

- Egyelőre nem túl sok mindent lehet mondani, de jelen pillanatban nagyon kevés esély van arra, hogy 100%-osan felépüljön. Az elkövetkező 2 hét nagyon kritikus…

 Mindenkit lesújtott a hí

     -      Bemehetek hozzá?

     -      Pár perc.

     -      Magánál van?

     -      Igen.

Elindultam az ajtó felé… Az egész testem remegett. Lehúztam a kilincset és elindultam lassan az ágy felé. Amikor megláttam alig tudtam visszatartani a zokogást, az arca teli volt vágásokkal, sebekkel.

-         Lewis, hogy vagy?

-         Megvagyok.

-         Lewis szeretlek, fáj valamid?

-         Mindenem. Én is szeretlek. Sammy, segíts!

-         Mit lewis, mi a baj?

Ekkor hirtelen a gépek sípolni kezdtek, lewis szeme becsukódott.                 

Kirohantam a korteremből és ordítani kezdtem

-         Orvost, orvost!!!!!Segítség!!!!!Segítség!!!!- a földra rogytam zokogva.

-         - Nem veszíthetem el, nem veszíthetem el ezt az embert. Nem.

Istenhez kezdtem fohászkodni, és fiigyeltem a ki-be rohangáló orvosokat.

-         Sammy. Mondott valamit?- kérdezte tőlem Linda.

-         Igen, igen, beszéltünk.- mindenki rám figyelt.

-         És miről, hogy volt?

-         Nem volt jól, nagyon nem, nagyon nem.                                                                                                  

A hangulat egyre rosszabb lett, ekkor Raque lépett ki a szomszéd kórteremből, egy kicsit mosolygott.

- Hogy van Nando?

Jól van, azt mondtál három hónapon belül felépül csak agyrázkódása volt, és  eltört a jobb lába. És Lewis,, hogy van?

Megráztam a fejemet. És a vállára hajtottam, majd zokogni kezdtem.

ekkor újra elkezdtem zokogni és a föld is elkezdett velem forogni. Majd minden elsötétedett. Egy kórteremben tértem magamhoz, Raque és Nando ült az ágyam mellett.

-         Sammy, hogy érzed magad?

-         Lewis, hogy van?

-         Lewis komába esett…- mondta Nando lehajtott fejjel.

-         Az én hibám… Nem figyeltem eléggé, bocsáss meg.

-         Nem, nem a te hibád, Nando ne emészd magad, egyszerűen…- ekkor megint sírni kezdtem. Másnap kiengedtek a korházból, de én ott akartam vele maradni, ott nem akartam egyedül hagyni, bármikor magához térhet, és akkor nekem is ott kell lennem mellette.

-         Sammy, menj haza, pihenj le, ha bármi van, szólunk, kérlek, tegnap óta semmit sem aludtál.

-         Jó, jól van, hazamegyek, tényleg rám férne egy kis alvás.

-         Rendben, holnap majd találkozunk.

-         Ok, sziasztok.

Elindultam ki, ki a kórházból, és rémisztően féltem. A szálloda ajtajában összefutottam Jensonnal.

-         Hogy van? Sammy?

Elmondtam neki, hogy mi a helyzet, láttam rajta, hogy őt is mélyen érintette, látszott rajta.

-         Jenson, én rémisztően félek.

-         Sammy, én is, holnap bemegyünk együtt a korházba?

-         Igen, Jenson jó ötlet.

Bementem a szobámba, a mi szobánkba, és sírva az ágyra dőltem. Reggel kopogásra keltem, Jenson és Sebi volt az.

-         Jó reggelt, ugye nem keltettünk fel?

-         Nem skacok, már fent voltam, pár perc és indulhatunk, addig gyertek be.

A fürdőszobában próbáltam egy kicsit rendbe tenni magamat, bár nem nagyon sikerült.

Bent a kórházban, már ott volt Anthony és Martin kint beszélgettek.

-         Sziasztok!

-         Sziasztok, van valami híretek?

-         Nincs még semmi, az orvos majd mindjárt jön.

-         Oké.

-         Látom nem nagyon aludtál.

-         Hát igen.

-         Sammy, én bemegyek Nandohoz egy kicsit, te nem jössz velem?

-         Megyek.

Beléptünk a kórtermébe, békésen aludt.

-         Gyertek csak nyugodtan.

-         Nem zavarunk?

-         Dehogyis. Gyertek csak. Van valami új hír Lewisról?

-         Nincs, az orvos egy fél órán belül ad tájékoztatást. És te, hogy vagy?
Jól vagyok. Elvileg 3 nap múlva kiengednek.

-         Az jó.

-         Sammy! Sammy!- Martin rontott be az ajtón.

-         Igen?

Folytatás

Sziasztok!

Mostanában nagyon le vagyok foglalva. Egy csomó versenyen veszek részt, itt van a ballagás, és majd nem leszek itthon egy ideig.Így most kb. ilyen időnként tudok jelentkezni, bár ha jól alakulnak a dolgok akkor, szombat-vasárnap talán feltok rakni 2 részt.

Na szóval itt a folyt. Olvassátok el remélem tetszik...Várom a komikat.

Nagyon sokan kicsúsztak a pályáról, mentek neki a falnak vagy éppen egymásnak, piros zászló, hirtelen képet váltottak. Az ezüst Mclaren autó darabjaira széthullva állt a pálya közepén. A kocsiba oldalról Alonso piros Ferrarija volt belefúródva. A Red Bull a McLaren előtt oldalára fordulva állt. Mark kiszállt a kocsiból rögtön ő megúszta. Lewis nem mozdult. A versenymérnöke folyamatosan szólongatta, válasz semmi. Mark fel tette a kezét és mutatta nagy a baj. Nando szép lassan kecmergett ki a kocsiból, lábra nem tudott állni. Válasz még mindig semmi, nem reagál, a boxban mindenki figyel, Ron arca egyre komorabb, én pedig sírva a földre rogytam. Ismételik a balesetet csak fél szemmel pillantok oda. Lewis épp az egyik roncsot probálja kikerülni a pályán, a nagy csata hevében Mark és Nando már nem tud fékezni, Nando oldalról belefúródik a McLarenbe, Mark pedig szinte átröpül felette. Mutatják az élő képet megjelent a mentőhelikopter. Lewist nem tudják kiszedni a roncsokból. A rádió túlsó végén meghalljuk hirtelen Lewist.

-         Lewis! Lewis! Mondj valamit. Hogy vagy! Mit érzel.

-         Segítsen valaki, valaki segítsen,  fáj rémisztően fáj.

-         Lewis Lewis…szólalj meg- ordítja a versenymérnöke.

-         Raque én megmondtam, én megmondtam.

Egyre feszültebb és reménytelenebb lett a helyzet a boxban. Nandot kiszedték és beletették a mentőhelikopterbe, mutatta, hogy minden rendben van, legalább ő jól van. Lewist is végre kiszedték, rögtön levették róla a bukósisakot. Ömlött a fejéből a vér, az egész overálja véres volt. Gyorsan betették a mentőhelikopterbe. Mi is elindultunk a kórház felé. A folyosón a várakozás öldöklő volt. Mindenki csöndben ült kint. Már hét órája ott ültünk, mindenki rémisztően el volt keseredve. Megérkeztek az újságírók is. Végre az orvos lépett ki az ajtón.

-         Hogy van, doktor úr?- mindenki kérdezte kórusban.

-         A beteg állapota továbbra  is kritikus, több bordája eltört, összeomlott a tüdeje, eltört a jobb lába, a jobb könyök szilánkosra tört, súlyos koponyasérülése van, és több belső vérzése is volt. Kétszer kellet újraéleszteni. A beteget jelen pillanatban magánál van, stablizáltuk az állapotát az elkövetkezendő 2  hét nagyon-nagyon  kritikus.

Mindenki döbbenten állt, Ron és Martin arcán láttam a csalódottságot.. Martin a falnak fordult és zokogni kezdett. Anthony sokkos állapotba került…

     -     Kérem doktor úr! Mennyi esélye van a teljes felépülésre??-kérdeztem pedig tudtam, hogy a válasz nem az lesz amit hallani szeretnék..

- Egyelőre nem túl sok mindent lehet mondani, de jelen pillanatban nagyon kevés esély van arra, hogy teljesen  felépüljön. Az elkövetkező 2 hét nagyon kritikus…