- Sammy- ismételte a nevemet.
Az ágy felé pillantottam, és ő meg rám nézett a nevemet ismételte harmadszorra. Odafutottam és átöleltem, ráborultam a mellkasára hallgattam a szívdobogását. És sírni kezdtem. Ő felemeltem a fejemet és egy csókot nyomott az orromra,
- Szeretlek. Köszönöm, hogy kitartottál mellettem, hogy mindennap itt voltál velem, én szólni akartam, de nem tudtam, akartam valami jelet adni, de semmim sem mozdult. Szörnyű volt, szörnyű idegen voltam a saját testemben.Te még mndigb milyen gyönyörű vagy- mosolygott rám.
- Szeretlek, imádlak!
Közel húzott magához, és csókolóztunk. Csókolóztunk időtlen-időkig. Nem akartam abbahagyni soha többéé nem akartam tőle elválni, mindig itt akarok vele lenni az idő végeztéig. Az orvos megvizsgálta, és azt mondta, hogy csoda történt, hogy fel fog épülni, és versenyezhet is. Bement hozzá Martin és Anthony is nagyon sietett. Mivel épp versenyhétvége volt. Lewisnak közben megmutattam a kisfilmet, amit a többi pilóta készített neki. Nagyon tetszett, neki és el se akarta hinni, hogy ennyire szereti
- Szia Sammy.
- Nah, jó volt egy kicsit beszélgetni?
- Igen jó volt, bár nagyon fura, tudod eddig csak a versenyhétvégéken meg bent a gyárban beszélgettünk, és bár azt mutatta, hogy boldog és nem zavarja a kialakult helyzet, mégis látom egy-két pillantásán, hogy ezt az egész dolgot nagyon nehezen teszi össze magában
- Igen ezt én is láttam, kicsit fura volt, most bemegyek hozzá, te meg nyugodtan menj a dolgodra.
- Oké, szia.
- Szia.
Elindultam az ajtó felé, majd bekukucskáltam a kis résen, ott feküdt és elkeseredetten nézett maga elé.
- Itt vagyok kicsim, jó volt beszélgetni Martinnal?
- Igen, jó volt, hiányoztál.
- Te is nekem. Lewis bánt valami, beszéljük meg.
- Igazából, velem van a baj olyan furcsa ez az egész, hogy most felébredtem mindenki ennyire figyel rám, nagyon sokat változtatok, úgy érzem, hogy kmaradt fél év az életemből, ami nagyon sok, és nem tudom igazából.
- Jól van nyugodj meg majd együtt átbeszéljük ezt a fél évet, mindent elmondok neked.
- Köszönöm
- Igen. Sammy az esküvővel mi legyen?
- Lejárt a látogatási idő.- rontott be az orvos az ajtón.
- Rendben, szia szívem.
- Szia.
Elindultam kifelé, majd haza anyához. Felmentem a szobámba és lepihentem. Végre tudtam aludni, nagyon jó volt. Reggel lezuhanyoztam, és ettem, ezután elindultam a korház felé. Lewis már fennt volt.
- Szia.
- Hello.
- Hogy telt az éjszaka?
- Nem túl jól, nem nagyon aludtam.
- Miért?
- Fájt a fejem. És te hogy aludtál?
- Végre kipihentem magam.
- Sammy!
- Igen?
- Szeretlek, és nagyon hiányoztál, köszönöm, hogy végig kitartottál mellettem. Nagyon sok erőt adsz nekem.
- Nekem is mivel, mint virágnak a napsugár úgy kellesz nekem, tudom: ez egy el nem múló szerelem. Éget a vágy, amikor hozzád érek, minden porcikámmal csak téged érezlek. Nem érdekel semmi, csak hogy veled lehessek,
s forró szívemmel téged szeresselek! S ha néha össze is veszünk, én akkor is nagyon szeretlek,örökké veled maradok, s nem lesznek már könnyek. Éjszakákon veled töltöm minden percem, mert csak az enyém vagy egyetlen szerelmem!
s forró szívemmel téged szeresselek! S ha néha össze is veszünk, én akkor is nagyon szeretlek,örökké veled maradok, s nem lesznek már könnyek. Éjszakákon veled töltöm minden percem, mert csak az enyém vagy egyetlen szerelmem!
- Szavakba csordul belőlem a hála. Nem mert jó és szép vagy, nem mert fáradt álmok szólnak rólad, nem mert kezem kezedbe fogadod, nem mert csendes félhomály ül mosolyod szegélyén, nem mert átjár sötétkék hiányod, hanem mert remegő sóhajjal tudom: vagy."
Közelebb bújtam hozzá és átöleltem, ő még szorosabban magához húzott, rátettem a mellkasára a fejemet, a szívünk egyszerre dobogott, ő a hátamat simogatta, majd felemelte a fejemet és megcsókolt. Csókolóztunk percekig, semelyikünk sem akarta abbahagyni.
