!!!!Folytatás!!!!

Sziasztok bocs, hogy csak ma hozom. Sajnos nem úgy alakult a hétvégém, ahogy elterveztem. Egész szombaton törit tanultam, vasárnap meg volt a futam, ami miatt kissé csalódott vagyok, ezután pedig elmentünk a rokonsághoz, szóval mégegyszer bocsi, és itt mindkét töri folytatása... Olvassátok el és kérlek titeket nagyon szépen írjatok komikat!!!!!!!!

7. FEJEZET

Hamar elvégeztük a felszálláshoz a szükséges dolgokat és egy órán belül már a repülőn beszélgettünk.  Kicsit mindketten bealudtunk.

-Végre teljesül az álmom élő, egyenes adásban készíthetek interjút Nandoval.

-Igen az  nagyon jó és sok sikert.

- Megérkeztünk, gyorsan hívtunk egy taxit és a szállodában töltöttük az egész estét. Végig beszélgettünk, kitárgyaltunk mindent. Beszéltünk a turnéról, amit a jövő héten kezdek Londonban, majd fellépek még New Yorkban, és Bécsben is. Másnap az egész délelőttöt vásárlással töltöttük.

-Hú nagyon várom már az estét végre-végre El sem hiszem…

-Nagyon sok sikert hozzá Tiff, én itt várok rád.

-Rendben.

A TV-bev bámulva vettem csak észre rajta a karkötőt. Ott volt rajta az a felirat, ami a kettőnk barátságát jelképezte Eza mondat aza mondat volt, amit Martin Luther King 1963. augusztus 28.-án mondott. Lement az interjú.

-Nagyon jó voltál Tiff!!És a karkötőd…
-Tényleg? Ezt nem csak azért mondod?Igen a karkötőm, vagyis a mi karkötőnk.

-Dehogy is, én tuod hogy mindig őszinte vagyok.

-Jaj, nagyon izgultam végig, nem kérdeztem semmi hülyeséget ugye?

-Nem nagyon-nagyon jó voltál. Hidd el!

-Jó akkor elmehetnénk megünnepelni, mondjuk elmehetnénk egyet bulizni.

-Jó ötlet.

Sokat táncoltunk, meg minden elvoltunk

-Sammy, tudod, hogy az álmom végre betejesült, ez nekem óriási löket most már tudom az álmokat soha nem szabad feladni bármilyen nagyok is, mert ha kitartó vagy és végig kitartasz mellette talán sikerülhet.

-Igen Isten úgy tűnik most egy kicsit segített minkettőnknek ebben az évben elértük az egyik dlgot az életben, amit mindig is akartunk.

-Jaj, Sammy én úgy szeretlek téged, mintha a hugicám lennél.

-Nekem meg a nővérkém.

- Én áldom a napot amikor megismertelek, emlékszem előszőr nem nagyon beszélgettünk, és sokat is vitáztunk, de azóta elszakíthatatlanok vagyunk.

A beszél geté végén úgy döntöttük hívunk egy taxit, és azzal megyünk vissza a szállodába. Időközben az eső is el kezdett szakadni. Elindultunk a szálloda felé. Bárcsak ne tettük volna. Hirtelen egy óriási becsapódást éreztem, frontálisan ütköztünk valakivel. Óriási fájdalmat éreztem de magamnál voltam, rögtön Tiffet szólongattam de választ nem kaptam. Ott feküdt a földön a vér ömlött a fejéből….

-Tiff!!Tiff!!Nem hagyhatsz itt!!!!Érted???

-Sammy szeretlek ölelj át utoljára és én miattam ne sírj kérlek… Én miattam ne. Legyél mindig boldog, és soha ne feledd ne add fel az álmaidat…én sem adtam fel és sikerült… És Sammy „I have a dream”.

Tiff!!Tif!Kérlek ne!!Neeeeeeeeeee!!!!!!!!!

Zokogva a földre borultam, már csak a mentők szirénázó hangját hallottam. A kórházban tértem magamhoz, Lewis ült az ágy szélén.

-Sammy! Végre felébredtél! Hogy vagy??

-Lewis…-elsírtam magam..

-Tudom Sammy… tudom…

Magához húzott és szorosan átölelt én pedig csak zokogtam tovább.

-Együtt túl leszünk rajta.. Együtt túl…

 -Egész nap nem tudtam semmire gondolni csak arra, ami történt és az a mondat egy dal születését is jelentette egyben, úgy éreztem ezzel tartozok neki.

-Samntha! Üdvözölt a menedzserem. Akkor lemondjam a koncertet?

-Ne, nehogy le mondd. Muszáj megcsinálnom márcsak ő miatta is. Írtam egy új számot „I have a dream” címmel. Ez a mi barátságunkat mutatja be, és azt, hogy az álmokat sosem szabad feladni.Ez volt az utolsó mondata. Azt mondta ne sírjak miatta és az álmaimat ne hagyjam soha szertefoszlani. Szeretném teljesíteni a kéréseit… ennyivel tartozok neki. Ennyivel tartozom….

Itt pedig Tiff szemével a történet egy bizonyos része:

Ott feküdtem a földön, éreztem hogy egyre gyengébb vagyok. Láttam Sammyt.

-Kérlek miattam ne sírj!

Éreztem ahogy a szívem egyre lassabban ver. Tudtam, hogy itt a vég. Még egy pillanatra láttam az egész életemet, mint egy vonat a sínen úgy rohantam át a képeken. Láttam, amikor megszülettem, láttam amikor Smmyvel voltunk együtt Disneylandban, Láttam az első bálomat, amikor Sddal találkoztam, láttam a diploma átvételt, láttam, amikor Sammyvel voltunk az első koncertjén és végül láttam az interjút, és az utolsóéjszakát. Hirtelen világosság vakított el, már nem fájt semmim láttam, ahogy a testem ott van a földön és egyre messzebb kerülök. Még egyszer visszapillantottam a  házakra, az autókra a nyüzsgő utcákra. Láttam a fákat a madarakat, a hidakat a tornyokat láttam az egész világot. Utoljára a szülői házra tekintettem vissza. Láttam, ahogyan anya zokogva a földre borul, apa pedig a falnak dőlve zokog. Akartam nekik szólni, hogy miattam nem kell sírniuk, hogy nekem itt nagyon jó helyem lesz, de nem tudtam egyre távolabb- és távolabb kerültem majd minden elsötétedett.   

Száguldás az élet rögös aszfaltcsíkján

2.rész

- Tudd, nem mondtál te semmi rosszat, csak tudod nagyon nehéz nekem anyáról beszélni, egy fájó pont az életemben, mivel 7 évesen elveszítettem.

- Jaj sajnálom….

- Semmi baj.

Még sokat beszélgettünk és a végén így szóltam hozzá:

- Nem lenne kedved eljönni velem vacsorázni?

- Lenne kedvem, nagyon is. Köszönöm a meghívást elfogadom.

- Rendben akkor 7-re ott lszek érted. Ok?
- Rendben, akkor majd találkozunk. Szia.

- Szia.

Visszamentem a többiekhez, apához, a mérnökökhöz, Jina-hoz.

- Holnap lesz az időmérő, Jamie! Feküdj le időben és ne idegeskedj.-mondta Martin.

- Rendben, megpróbálok nem idegeskedni.

7-re mentem Sophie-hoz, elvittem egy kis kellemes, elegáns étterembe. Megvacsoráztunk sokat beszélgettünk és visszavittem a szállodába. Az ajtó előtt álltunk, én mélyen a szemébe néztem és ő is az enyémbe. Megcsókoltam.

- Ne, Jamie, ne. Nem szabad, én szeretlek, de apa megmondta sose legyen egy pilóta se a barátom, mer azt meg fogom sínyleni.

-De, én szeretlek….

Bement az ajtón. Rám se nézett. Vége? Remélem nem. Szeretem ő olyan, mint egy földre szállt angyal. Visszamentem a szobámba és elmentem lefeküdni. Egész este róla álmodtam. Reggel az órám keltett. Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem és elindulta a pálya felé. A gondolataim még mindig a tegnap estén cikáztak. Remélem tudjuk folytatni… Remélem.Megérkeztem gyorsan átöltöztem és beszélgettem egy kicsit a srácokkal. Amikor a kocsiban ültem és vártam a jelzésre, megpillantottam őt. Eljött…. Talán folytatjuk.

Tom szólt a rádión:

- Jamie 1 perc.

 Folyamatosan mondta a másodperceket…10…9…8…7…6…5…4…3…2…1…Indulás!

Kihajtottam a boxból, mentem egy felvezetőkört és megkezdtem a gyorskörömet. Egész jól sikerült a 2. helyen fejeztem be a Q1-et. A Q2-ben megint csak 2. lettem 0,1 tized másodperc volt a hátrányom. Ejött a Q3 az első 2 percben elvégeztem a felvezető körömet, és megkezdtem a gyorskört megint a 2. helyre volt csak elég csapattársam Rosberg mögött. De még volt egy gyorsköröm. Jamie sikerülni fog szedd össze magad!

Bementem a boxba feltettük az új szuperlágy gumikat, majd kihajtottam a felvezetőkörömre. Melegítgettem kicsit a gumit, de figyeltem az épségére. Ráfordultam a célegyenesre és aktiváltam a KERS-t, nyomtam ahogy a csövön kifért. A pályát teljes szélességében próbáltam kihasználni. Az egyik kanyarban egy kicsit súroltam is a szalagkorlátot.. Bekiabáltam a rádión.:

- Hányadik vagyok?- kérdeztem izgatottan.

- Várj! Még sokan kint vannak.

- Rosberg?

- ELSŐŐŐŐŐ!!!!!- tudtam akkor csak 2. lehetek vagy az sem. Elszúrtam.

- Rosberg 2.

- Akkor én vagyok az első?- kérdeztem csodálkozva.

- IGEEEEEN!!!!!!

- EZAAAAZ!!!!EZAAZZZZ!!!!- ordítottam önkívületi állapotban a rádióba.

Nem tudtam elhinni, sikerült. Kiszálltam a kocsiból és nyilatkoztam, alig vártam, hogy bemehessek a srácokhoz a boxba, hogy megköszönjem, hogy ilyen jó kocsi tettek a fenekem alá. Apa ölébe ugrottam. Apa szorosan átölelt és megdícsért. Nagyon örült.

- Remélem anya is látta fenntről és büszke rám most.

- Biztos fiam. Biztos büszke.

- Odajött Jina, Martin, Ron, Tom és még sokan a csapatból gratulálni. Rosberg is odajött. A tömegben megláttam Sophie-t is. Elindult felém és gratulált nekem. Átölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Ügyes voltál.

- Köszi.

A szemébe néztem ő meg az enyémbe, most más most úgy érzem ő is akaja. Az ajkaink lassan közeledtek egymáshoz majd megcsókoltam. Martin lépett oda hozzánk.

- Sophie, beszélnünk kell.

- Rendben.

- Kislányom, mióta titkolod?

- Nem sok ideje.

- Sophie mit mondtam neked?

- Hogy ne jöjjek össze sose egy pilótával, mert nagyon kevés időt tudunk majd együtt tölteni és a távkapcsolatot meg fogom sínyleni.… tudom, de ő más… ő őszinte, ő tényleg szeret és én is őt. És apa nem lehetsz ilyen. ilyen igazságtalan!!!