Folytatás

Mindenkinek bocs, most csak a másik töri folytatását tudom hozni. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem. Mégegyszer bocs, majd ha minden jól alakul vasárnapig biztosan felkerül a köv rész. Addig is jó szünetet, és legyetek jók!



3. rész

-  Jó, jól van Sophie én megbízok benned, én szeretlek téged, egyre kérlek, ha valami gond van szólj. És ne vedd el teljesen a figyelmét a versenyzésről.- nevetett.

- Jól van apa én szólok és nem fogom elvenni a figyelmét.- mosolyogtam rá.Apa én szeretlek.

- Én is kicsim, én is, mindennél jobban.

Megöleltük egymást majd visszamentem Jameihez

Már sok ideje van távol, vajon miről beszélgethetnek ennyi ideig? Ekkor megpillantottam, hozzám közeledett. És az ölembe ugrott, hosszasan csókolóztunk.

- Na mit mondott- kérdeztem izgatottam.

- Apa azt mondta, hogy legyünk boldogok.

- Csak így?
- Nem van egy kikötése...

- Mi?

- Az, hogy ne vegyem el a figyelmedet a versenyzésről…- nevetett fel.

- Az jó. Egyébként Sophie…

- Igen Jamie.

- Nem akarnál eljönni, jövő hét kedden velem Angliába, egy családi vacsorára?

- De lenne kedvem. Jó ötlet.

Megcsókoltam, majd elindultam vissza a szállodába. Hamar lefeküdtem, hogy holnap frissebb lehessek, mint valaha. Reggel az órám csörgésére keltem. Kiugrottam az ágyból, gyorsan reggeliztem, és elindultam a pálya felé. Útközben beugrottam az egyik ékszerboltba. Sophie-nek akartam venni, ez nyakéket. A kirakatban megláttam egy gyönyörű drágaköves nyakláncot. A kő olyan zöld színű volt, mint Sophie szeme. Tudtam, hogy ez lesz az igazi.

Megérkeztem a pályára és megláttam őt. Gyorsan odafutottam hozzá és megcsókoltam.

-         Hoztam neked valamit- elővettem a kis dobozkát és nyújtottam felé.

-         Kérlek  fordulj meg.

-         Rendben.

-         Feltettem a nyakára.

-         Ó, Jamie ez gyönyörű. Köszönöm.

-         Megöleltem, majd megcsókoltam, végül egy puszit nyomtam az orrára.

-         Jamie…sok sikert.

-         Köszönöm.

-         Nyerd meg

-         Meg fogom.

Átöltöztem, beszéltem egy kicsit még a versenymérnökömmel, és elindultam a felvezetőkörre. A gumikat melegítettem, és a fékeket, hogy minden a legnagyobb rendbe tudjon lezajlani a rajtnál. A piros lámpák egyesével gyúltak majd egyszerre elaludta. Nagyon jó rajtot sikerült vennem, az 1. helyen tudtam maradni. Az első boxkiállásig egy kis előnyt is sikerült kiépítenem, így az egész verseny nyugisan telet. Az utolsó 10 körben együtt számoltunk vissza a mérnökömmel. Az utolsó kanyar következett, megláttam a kockás zászlót. Ki akartam szállni a kocsiból, hogy cigánykerekeket vethessek.

-         MEGVVVVAAAAAN!!!!!!!ELSŐŐŐŐŐŐ VAAAAGY JAMIEEEEEE!!!!!- üvöltött a rádión Tom.

-         IGGGGGEEEEEEENNNN!!!!

-         Nagyszerű munkát végeztél Jamie, ez a hétvége fantasztikus volt.- mondta Martin.

-         Jamie csak annyit tudok mondani, hogy a dobogón találkozunk.

Hihetetlenül boldog voltam. Kiszálltam a kocsiból és az őrjöngő tömeget láttam. Örömmámorban úsztam. Amikor a brit himnusz ment, kicsit elérzékenyültem. Elérzékenyültem mivel a tömegben láttam apát, láttam ahogy mosolyog és a könnycseppjeit törölgeti. Elérzékenyültem, mivel ez volt az álmom, ezért dolgoztam már egész kicsi korom óta. Egyszerűen legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerül.