8. FEJEZET
„1 hónappal később”
Lementek a fellépéseim, a temetés is és most itt fekszem Lewis mellett és bámulom. Hosszú volt ez a hónap. Nagyon hosszú. Aludni alig-alig tudok mindig a baleset szörnyű pillanatait idézi fel bennem. Ez a hónap egyrészről álmaim megvalósulása, és a szívem egy darabjának halála is volt egyben. Még a mai napig nem értem, miért mindig annak kell meghalnia, aki jó, akinek vannak álmai, miért nem azok, akik más életét teszik tönkre, akik gyilkolnak, lopnak, csalnak, hazudnak. Az élet talán igazságtalan, már csak abban tudok bízni, hogy Isten azért szakította el tőlem mert úgy gondolta neki ott fenn jobb lesz. Nem tudhatom, csak azt tudom, hogy ez így kegyetlen volt, mert mindössze pár óráig tudta azt élvezni, hogy elérte azt amit akart, csupán néhány óráig..(…) Lassan vége van a szünetnek, és egyre kevesebbet fogom látni, és nekem is egyre több fellépésem lesz. Most itt alszik mellettem, és én csak nézem és nézem, igen ez azaz ember….
- Jó reggelt!
- Jó reggelt, neked is szépségem.
Egy csókot nyomtam az arcára, majd elmentem lezuhanyozni. A konyhában Lewis reggelivel várt. Kajáltunk, majd elmentem a fotózásra. Este nagyon későn értem haza, holnap beindul a nagyüzem, indul a 2011-es évad. Holnap utazunk el Ausztrál nagydíjra. Most már késő van, elmegyek lefeküdni. Reggel hajnali 3-kor keltünk, és már 7-kor ott is voltunk Melbourneben. A nap sütött, az égbolton csak pár fátyolfelhő kúszott
- Ez egy csodás nap, végre elkezdődik, már alig vártam, és most úgy tűnik, versenyképes autónk van, ami alkalmas a futamgyőzelemre.
- Igen jó lesz ez az év. Szeretlek.
- Én is.
Lewis felém fordult és egy puszit nyomott az orromra, majd megcsókolt. Elment a sajtótájékoztatóra, majd beültünk egy étterembe. Pénteken és szombaton is alig találkoztunk. Nagyon sok elintéznivalója volt.
- Jó éjt kicsim.
- Neked is Lewis!
Teltek-múltak a hónapok már novembert írunk, Lewis vezeti a tabellát, tetemes előnnyel, és már csak egy futam van hátra. Körbeutaztuk az egész földet, voltunk nyaralni, és nagyon jól éreztük magunkat. Pontosan 2 éve ismerjük egymást. Ezért ma elmegyünk vacsorázni, amúgyis itt a nyakunkon az évadzáró, és keveset fogunk találkozni. Még ki kell választanom az ideális ruhát is estére, fogalmam sincs,hogy miben menjek. A telefonom csörgésére lettem figyelmes. Raque volt az.
- Szia!
- Szia Raque!
- Rég beszéltünk, hogy vagytok?
- Nagyopn jól, köszönöm, és ti?
- Mi is.
- Figyi nem tudnál segíteni, ma ünnepeljük, azt hogy 2 éve vagyunk együtt, és fogalmam sincs, hogy milyen ruhában menjek.
- Persze tudok segíteni, egy órán belül ott leszek.
- Jaj, köszi, nagyon rendes vagy.
- Nincs mit, tudom te is megtennéd ellenkező esetben. Na, leteszem. Szia. Puszi!
- Szia! Puszi- bontottam a vonalat.
Végre megérkezett Raque, és megtaláltuk a tökéletes ruhát, segített megcsinálni a hajam, és a sminkem is. Nagyon rendes volt.
- Jaj, nagyon szépen köszönöm, nélküled még mindig itt állnék a gardrób előtt.
- Nincs mit, csodálatosan néze3l ki.
- Köszi, ez neked hála.
- Na, most mennem kell, Nando már biztos hiányol.
- Oké, mond meg neki, hogy puszilom, és beszélhetnénk majd egy kicsit, vagy elmehetnénk valamerre így négyesben.
- Ok átadom.
Fél 8-kor Lewis jött meg, és elindultunk az étterembe. Elfogyasztottuk a vacsorát, majd elindultunk a tengerpart felé. Ott sétáltunk, a tenger simogatta a lábunkat, nagyon romantikus volt.. Egy kis sátor felé vettük az irányt, Lewis azt mondta, hogy itt fogunk aludni. Hát este nem nagyon aludtunk, be kell, valljam, nagyon jó volt. Reggel kiültünk a tengerpartra és a napfelkeltét csodáltuk. Lewis hirtelen letérdelt elém:
- Nézd Sammy, úgy érzem meg találtam a másik felemet benned. Nélküled nem tudom elképzelni az életemet. Te vagy nekem a nap, a hold és a csillagok, a föld, a víz és a tűz. Te vagy nekem minden, te vagy az életem értelme, te miattad érdemes felkelni mindennap. Sammy, hozzám jössz feleségül.
Egy gyönyörű gyűrűt nyújtott felém, annyira csodálatos volt, és mi mást mondhattam volna neki.- Hát persze, igen, hozzád megyek feleségül.
Lewis átölelt és időtlen-időkig csókolóztunk. A gyönyörű pillanatokat egy telefonhívás szakította félbe. Lewis mérnöke volt az.
- Bocs Sammy, nekem most mennem kell.
- Semmi baj, szeretlek.
Lewis nyomott még egy puszit az orromra, majd a pálya felé vettük az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése