Fanfic

-         Az orvos most, fog tájékoztatást adni.

-         Oké megyek.

Meghallgattuk az orvost, nem nagyon mondott semmi konkrétumot.

Jenson tartja bennem a lelket. Nameg Seb és Nando.

-         Sammy, hidd el fel fog épülni.

-         Nando, én nagyon félek. Már aznap reggel éreztem, hogy fog valami történni. Mondtam is neki, hogy vigyázzon magára. Bocs, hogy Raque-t áthívtam.

-         Semmi baj, Sam, én tényleg sajnálom, tudom nem voltunk valami hú de jó barátok, de mostanában kezdtem megszeretni, hogy jobban megismerem.

-         De nem kell magadat okolni, a helyzet így alakult. Nem tehetsz róla.

-         Sam, én vigyázni fogok rád, amíg Lewis nem lesz jobban.

Raque közeledett felénk.

-         Szia- odafutottam hozzá és átöleltem.

-         Szia, Sam.- a vállára hajtottam a fejemet és zokogni kezdtem.

-         Ugye nem lesz semmi baja. Ugye nem?

-         Sam kérlek nyugodj meg… Most menjünk haza. Kérlek, látom nagyon fáradt vagy.

-         Jó.- egyeztem bele.

Elindultunk ki az épületből. Visszapillantottam még a kis szobára. Majd kijövet az égboltra. Nagyon be volt borulva az ég, a fák már szinta teljesen kopaszok voltak. A levelek ropogtak a lábunk alatt. Raque végig ott volt mellettem, vacsoráztunk, bár nem nagyon tudtam enni, mindössze fél szelet kenyeret sikerült leerőszakolnom. Reggel egy cetli fogadott.

,, Szia Sammy!

El kellett mennem, majd hívj, ha bármi hír van. Szóltam Sebnek, hogy menjen át hozzád, és vigyen be a kórházba. Ő majd vigyáz rád.

Ölel, barátnőd:

                                                                       Raque.”

Lezuhanyoztam, és próbáltam emberi alakot ölteni magamra. Seb kopogtatott az ajtón.

-         Szia!

-         Szia-  köszöntem neki

-         Hogy vagy?

-         Nem túl jól. Nagyon félek.

-         Sam, sajnálom a történteket, biztos hogy hamarosan fel fog épülni erős ő, nagyon erős.

A kocsiban nem nagyon szóltunk egymáshoz, 20 perc alatt értünk od a korházba. Bementem lewishoz, beszéltem az orvoskkal, és hazamentem Sebbel.

- Sam, holnap reggel találkozunk abban a kis kávézóban reggelt.

- Jó, akkor holnap.

Felmentem a szobámba, és az ágyra terültem. Reggel gyorsan belebújtam egy farmerbe, és egy hosszúújú pólóba egy dzsekivel, mivel nagyon hideg volt odakint. Sétáltam az utcán, amikor hirtelen valaki hátulról megragadott. A szőr felállt a hátamon, az ereimben a vér jéggé fagyott hirtelen.

-         Úristen. Damon. Damon Tomson?

-         Szia, Sam. Nagyon régen láttalak.

-         Úristen, te hogy-hogy erre?

-         Ideköltöztem. Látom még mindig nem, felejtettél.

-         Miért?

-         Látom a szemedben.

-         Igen. Becsaptál. Te voltál nekem minden. És a legjobb barátnőmmel megcsaltál. A szívemet törted össze.

-         Sam, nagyon sok mindent nem tudsz még. Nagyon sajnálom, hogy így alakult.

-         Sajnálhatod. Rémisztően megbántottál. Pedig akkoriban azt hittem, hogy veled fogom leélni az életemet.

-         Sam. Azt nem önszántamból tettem akkor…